Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A klasszikus dráma utáni korszak fejlődési tendenciái

beszélőmüvészet, amely jellemző módon, mindnagyobb mértékben fogad be „drámai" hatáséiemeket.

Csodálatra méltó világossággal ismeri fel ezt a problematikát 184-7-ben, a jelentős orosz forradalmi demokrata Bjelinszkij. Áttekintés az 1847-es orosz irodalomról cimü írásában azt mondja ezzel kapcsolatban:

Napjainkban a regény és az elbeszélés a legfontosabb költői műfaj. Bennük összpontosul az egész szépirodalom, úgy hogy bármilyen más mű csak kivételesnek, véletlennek tűnik mellettük. Ennek oka a regény és elbeszélés műfaji sajátosságában -an. Bennük jobban és természetesebben olvad össze a képzelet a valósággal, a művészi lelemény az egyszerű, lehetőleg természethü leírással, mint bármely másféle költői műben...

Ez a legszélesebb, legtágabb költői műfaj; határtalanul szabadnak érezheti benne magát a tehetség.Minden más költői elemet is egyesit magában; a liraiságot, mint a szerző érzelmeinek kLtárulását az ábrázolt eseményekkel kapcsolatban, s a drámaiságot, mint erősebb és plasztikusabb eszközt az adott jellemek kifejezésére. A kitérések, a vélemény nyilvánítások didaktikus elemek, melyek más költői műfajjal összeférhetetlenek. A regényt és elbeszélésbe szervesen bele tudnak illeszkedni... Ezért van újabban annyi regényiró és elbeszélő.1.

Ezért jutott kiváltképpen ennek az irodalmi formának a feladat, véli a továbbiakban Bjelinszkij, hogy „a közéletet képekben ábrázolja, a társadalmi életet költőien elemezze".

És Az orosz elbeszélő irodalom és Gogol elbeszélései cimü, körülbelül azonos időben keletkezett tanulmányában, Bjelinszkij a következőképpen válaszol arra a kérdésre, miért nincs már olyan sikere a drámának, mint a regénynek és az elbeszélésnek:

Talán a regény alkalmasabb az élet költői ábrázolására? Valóban: A regény úgyszólván mindent felölelhet, határai, korlátái nincsenek. Kevésbé „váloga132 -