Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

zökből álló raffínált,sivár és üres rendezési komplexus mert nem vitatható el például a nyilvános jelleg a brecn>i epikus színháztól, amelynek színdarabjai éppen nem mutatják a klasszikus drámának ezeket az alaki ismertetőjeleit. De Lukács ezen a téren is méltatlanul abszolutizált „nagy" formával értékel, és csak úgynevezett „igazi" drámákat lát, amikor megállapítja, hogy a drámai forma, ezen a, kizárólag a drámai forma specifikumát jelentő, közvetlen nyilvánosságon áll vagy bukik. Ahelyett, hogy felismerné, hogy az uj, bonyolult társadalmi viszonyok visszatükrözésének szükségszerűen, uj dramaturgiai rendszereket kell létrehoznia, Lukács úgy véli, hogy a drámai formának vagy el kell tűnnie az életből, vagy meg kell kísérelni, hogy kedvezőtlen feltételek mellett, kedvezőtlen témával harcolva, a maguk módján ábrázoljuk a társadalmi élet nyilvánosságának még meglévő momentumait. A modem drámaírók nehéz munkája, nézete szerint, éppen abban áll, hogy ilyen témákat találjanak az életben, és ezeket a témákat efféle belső drámai átdolgozásnak vessék alá, hogy azok kivétel nélkül és ebben az értelemben, eltűrjék a nyilvánosságot. És ezen a téren az uj drámaírónak nemcsak a modem társadalomban jelentkező életanyag ellen kell végső értelemben véve harcolnia, hanem ugyanakkor saját életérzése ellen is, amely ennek a társadalomnak a talajából fakad. íz azonban éppenséggel nem jelent mást, mint a régi, nem dialektikus nézetnek a módosítását, amely szerint a dráma, alkalmas anyagnak, adott formával történő egyesítése következtében születik - tehát újabb normákat.

Világos, ilyen normákkal aligha lenne létjogosultságuk az olyan „modem" drámáknak, mint Arbuzov Irkutszki története. Blazek Karácsony é.lazaká.lán. Mesterházi Tizenegyedik parancsolat vagy Baierl Flinzné című színdaraboknak, és éppenilyen nevetséges lenne, ha ezektől a müvektől elvitatnék a nyilvános jelleget.- 109 -