Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A drámaíró Goethe

A színész olyan ember, akinek maximálisan fejlesztenie kell testi ügyességét, hangja gazdagságát, s aki bármely alakot magára ölthet, királyét és hősökét éppúgy, mint bohócokét vagy koldusokét. A színész - ahogyan Goethe akkoriban gondolta - nagy kultúrájú ember, és az a tény, hogy a rivalda fényében, a színpadon mennydörög, nevet, hint el gondolatokat a közönség előtt, amelynek elragadtatott soraiban ott vannak e világ erős emberei is - rendkívül vonzó dolog.

Mint ismeretes, a Meister végső megfogalmazásában a bős legyőzi „eltévelyedését", s arra a következtetésre jut, aogy a valódi, élő társadalom mögött eltörpül a görögtüzes csodák kartonvilága. Meister elfoglalja szerény, de biztos helyét az aktiv világban. Az orvosi tevékenységet /amely annakidején csak egy ranggal állt feljebb a borbélyénál/ méltó foglalkozásnak tartja, de ennek ellenére Goethe azzal koronázza Meisterét, hogy bevezeti a nemességbe. Meister feleségül veszi a bűbájos, főúri származású Natáliát és ettől kezdve az udvari nemesség vezéreinek szerető gondoskodása övezi életét. Ez volt Goethének is az álma, de eléggé reális álom: zsenije elősegítette ezt a karriert, amelyért azonban, mint már mondottuk, igen keserű árat fizetett.

De miután Goethe túljutott a színészet iránti szertelen rajongásán, a szinházat akkor is értékelte. Rengeteg elfoglaltsága mellett is hosszú ideig igazgatója maradt a weimari színháznak. Sok figyelmet szentelt olyan darab Írásának, amely elnyerhetné az udvar tetszését, uj repertoárról gondoskodott, gyakran személyesen vezette a próbákat, sok barátra tett szert a szinészek között, néhány színésznő iránt pedig lángoló rokonszenvet érzett, egyikük halálát gyönyörű költeményben énekelte meg.

De Goethére nem csupán a színpad varázsa hatott, s nem csupán e fantasztikus világ lelkesítő ereje vonzotta. Érezte, hogy a drámai forma rendkívül hatásos erő. Ha a- 97 -