Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A szocialista realizmus

mel fogadom őket - ennek az ügynek szentelem életem. Azokat az embereket, akik már ma a szocialista öntudat eszményképei, igazi magaslatra kell állítanunk, hogy példájuk hozzájáruljon azoknak az embereknek szocialista fejlődéséhez, akik még nem szabadultak ki a régi, rabszolgai érzelmek, gondolatok és szokások igájából.

Csak a legfontosabb feladattal foglalkoztam.

Engels jó kommunista volt. ő is álmodozott. De nem Lgy: «Mennyire szeretném, ha egyetlen drámai ró sem ima egyetlen felvonást sem anélkül, hogy át ne gondolná, hogyan alkalmazhatja az adott esetben a dialektikus materializmust." Ekigels ezt mondja: „Olyan drámai müvekről álmodom, amelyeket úgy átjár az eleven élet,mint ahogy Shakespeare hiteles, meggyőző, magával ragadó müveit, e müveket azonban át kell hogy hassa a történelmi időszak és az ábrázolt jelenség mély megértése." És később hozzáfűzi: „Meglehet, hogy ez először nem Németországban történik neg. "

Igen, talán valóban nem Németországban történik meg először, hanem nálunk. Bizonyos mértékben már közeledünk hozzá.

önök valamennyien tudják, hogy mi a front egy szakaszát, a szocializmusért vivott harc egyik csapatát alkotjuk. De egyik zászlónkra ezt irta Sztálin elvtárs: „Harc a tudományért és a technikáért."

A drámairodalomnak a tudományért kell harcolnia, mert ha a drámairó nem ismeri a valóságot, felszínessé válik és mindig ijesztően kevés szin lesz a palettáján. Harcolnia kell a technikáért is, mert különben nem tudja kifejezni a valóságot, nem válik valóban alkotóművésszé. Harcolunk a tudományért és a technikáért, igy emeljük színházi területünk színvonalát és igy állítjuk színpadunkat a szocializmus szolgálatába.

A jövőben, amikor a végső győzelem már a miénk lesz, ítódaink mélységes tisztelettel lapozzák majd át életünk- 95 -