Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A szocialista realizmus

nyújthat. Ezért fel kell hívnunk a zeneszerzőket, hogy lépjenek szoros együttműködésbe a drámaírókkal.

Igen fontos ez a vígjáték számára Is. Minél jobban törekszik a színész arra, hogy meggyőzze a nézőt: a színpadon minden úgy történik, mint az életben, annál kevésbé van szüksége zenére az előadásnak. De ha a szatirikus színdarab a karikatúra és a hiperbola eszközéhez nyúl, akkor jó, ha megjelenik a zene is, mert a nevetés még ellenállhatatlanabbá válik, ha ezzel az éles aranyosőrü madárkával lép szövetségre. Ez a műfaj nálunk még mostohagyerek.

Igen fontos a színház és a drámairodalom kölcsönös kapcsolatának kérdése.

Ml a drámairodalom? A drámairodalom az irodalom része. Mit jelent számunkra a szépirodalom? Ez a műfaj a gondolkodásnak, érzésnek és alkotásnak igen fontos társadalmi aktusa. A társadalom itt meghatározott képviselőin keresztül, ilyen irányú tehetséggel felruházott ügynökein keresztül az önismeret, önbirálat, szervezkedés aktusát hajtja végre. Ez pedig hatalmas, tudatos társadalmi aktus.

A drámairodalom már azelőtt is betöltötte ezt a szerepkört, bár gyakran visszataszító célok érdekében avagy gyöngén és nem tudatosan tevékenykedett. Mielőttünk csak a fejlődés amerikai utjának ideológusainál találkozhatunk hozzánk többé-kevésbé közelálló formákkal.

Ennyit a drámairodalomról. És a színház?

A színház önmagában véve /a drámairodalomtól eltekintve/ olyan intézmény, amelynek célja, hogy minél nagyobb hatást gyakoroljon a közönségre előadások rendezésén keresztül. Az „ideális színház" olyan színház, amely kitűnő gramofon módjára lényegében azt mutathat be, amit csak akar: felteszel egy lemezt és a gramofon lejátssza. Ha a színház valóban jó, akkor jól fog játszani, ha a színház rossz - akkor rosszul. De a színház nem olyan egyszerű dolog, mint a gramofon és technikai, valamint specifikus kifejezőeszközei segítségével átdolgozhatja a drámairodalmi- 85 -