Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Tíz éves a Kamara Színház

versenyezhet Meyerholddal. Ezért Tairov inkább a pszicho­­logizálást, az eszmeileg mély társadalmi problematikát és továbbmenően - a realizmust választja. Ha a Kamara Színház teljesen tervszerűen fejlődne, aligha merülnének fel ut­ján olyan komoly zavarok, fennakadások, mint amilyennek most tanúi lehetünk. A Kamara Színház egyik ilyen fordula­­ta Osztrovszkij Viharának előadása, amelyet a színház orosz tragédiának fogott fel. Az előadás különös keveréke volt a Kis Színház stílusában tartott realisztikus játék­stílusnak és a rendkívül „mesterséges", konstruktiv disz­­letezésnek. A legtöbb néző úgy érezte: a Vihar azért ke­rült színre, hogy a szinház kipróbálhassa és megmutathas­sa: kitűnő kamaraszinészei el tudnak-e játszani forradal­mi müvet. Általában és egészében az derült ki, hogy nem tudnak. Nem érezték magukat otthon benne és a szinház iránt táplált minden rokonszenvem mellett el kell ismer­nem: közepes vidéki szinház színvonalán játszottak. Miért kellett ahhoz nyolc évig sulykolni önmagukat, hogy azután messze hajítsák e sulykolás eredményét és úgy játsszanak, mint a régi szinházak közepes szinészei? Maga a darabvá­lasztás is sajnálatos. A Vihar aligha érdekes ma számunk­ra, ennek ellenére egész sor szinház áldozatul szemelte ki. ügy tekintették, mint valamilyen sajátos gyakorlatot, amelyet mindenki a maga Ízlése szerint alakíthat. Techni­kai feladatként kezelték, nem pedig azzal az igénnyel,hogy a szinház hallassa a maga szavát izgatott-lelkes közéle­tünk hangjainak sokaságában. Ebben az évben a szinház szinrehozta Shaw Szent Jo­hannáját. A színdarab elsősorban eszmei, történelemfilo­zófiai igényű, de tételei eléggé vitathatóak. Shaw e fur­csa darabjának irányzata egyáltalán nem felel meg a mi forradalmunk irányának s érthetetlen, miért kellett mégis ezt választani a társadalmi dráma megszólaltatásának első kísérleteként. Tairov, aki mindig alábecsülte a drámairo­dalom jelentőségét, ez alkalommal azt ötlött« ki, hogy- 56 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom