Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Gogol Revizora és Meyerhold Revizora

SÍvárhatjuk-e, hog? a közönség szórakozzék, hog? a közönség megértse: nem akarták A revizornak ol?an harminc­­eg?edik változatával traktálni, amel? alig-alig tér el a megszokottól, s most nem csupán elgyönyörködtetni akarják, hanem komoly művészi vívmányt tárnak elébe? Mit szólnának önök az olyan emberhez, aki Marx Tőké­­jéröl vagy Goethe Saust .iáról az első néhány oldal után igy vélekednék: „Micsoda zagyvaság!" és lecsapná a könyvet? Mit szólnának ahhoz, hogy viselkedését megindokolandó ezt az érvet hozná fel: „nem értem"? Ha nem érted, de fejlődni akarsz kulturálisan, akkor fel kell fognod azt, hogy ha nagy, jót akaró művésszel van dolgod, a priori gondolatodnak annak kell lennie, hogy ez a művész sokkal többet ismer és tud nálad. Tételezd fel mind a nézőről, mind pedig a kritikáról, hogy hamarabb té­ved, mint ez az alkotó. Ha megnézted a darabot, ha gondol­koztál rajta néhány napot, ha beszélgettél, olvastál is róla - s még ekkor sem érted, ess kétségbe a magad értet­lenségén, de ne okádj tüzet a művészre. Meglehet, hogy ez utóbbi tételem túlságosan is me­rész. ítéld el a művészt, vess követ reá, ha művészi ered­ményeinek és hibáinak tüzetes és szeretetteljes tanulmá­nyozása után úgy találod, hogy egészében nem sikerült a munkája. Tudom, másként arra panaszkodol, hogy nem élhetsz a szabad kritika jogával. De ha elmégy az első szünetben, mint ahogyan ezt némelyek tették, s teszik ma is, és ezek­­után jogosnak érzed, hogy Meyerhold kudarcáról beszélj s arról, hogy megölte a gogoli kacajt, akkor engedd meg, hogy azt mondjam: ezzel csak csekély kulturáltSágodról, nyárspolgári konzervativizmusodról, a művész lebecsülésé­ről teszel tanúbizonyságot. A revizor körül még gyűrűzik a vita. Nos hát - vi­tatkozzunk! /1927/- 52 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom