Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Gogol Revizora és Meyerhold Revizora

mintegy kosárban nyújtják át a nézőknek. A rendező kiemel egy meghatározott térséget, ahol az emberek és a tárgyak törvényszerűen, az adott művészi akarat rugójára mozog­nak. Ezt a térséget megfelelő /művészien kiválasztott/ fény önti el - olyan az egész, mint egy mozgó csokor, mint egy beszabályozott kaleidoszkóp. Az emberek és a tárgyak egymást szakadatlan, folytonos dinamikában követő szines metszeteknek tűnnek. Állitom, hogy ha e nagy előadásnak báimely pillana­táról szines fényképet készítenénk, befejezett művészi ké­pet kapnánk, hangsúlyozom: a legapróbb részletig befeje­zett képet. Az előadás stílusának másik eredeti vonása nem csu­pán az, hogy nem alkalmaz diszletet - nem erről van itt szó és nem is a finom konstrukcióról, az eredeti épitésze­­ti-mechanikai formákról, hanem arról a rendkívül sikeres kísérletről, hogy a rendező reális tárgyakat vont be a já­tékba. Nemcsak a díszleteket űzte el a színpadról, hanem a kellékeket is. Valódi bútorok, valódi gyümölcsök, gasztro­nómiai termékek vannak előttünk, és valódi emberek valódi ruhákban - emberek és tárgyak kombinációja közvetlenül a valóságból kiemelve. Művészi átalakításra Meyerhold véle­ménye szerint itt nincs szükség. Ebben a szó teljes értel­mében naturalista. De ezek a valódi tárgyak a kompozíció és a megvilágitás révén magas fokú festőiségre tesznek szert. Itt nem állhatom meg, hogy ne tegyek némi szemrehá­nyást Meyerholdnak. Abban az igyekezetében, hogy tetsze­tőssé és örömtelivé tegye az előadást, túlzottan pompáza­tos bútorokat és jelmezeket alkalmazott, különösen Anna Andrejevna esetében. Természetesen azok a vörös fából és karéliai nyírfá­ból készült gyönyörű holmik, amelyeket Meyerhold olyan si­kerültén választott ki, gyönyörűek és rendkivül művésziek;- 41 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom