Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Gogol Revizora és Meyerhold Revizora

mintegy kosárban nyújtják át a nézőknek. A rendező kiemel egy meghatározott térséget, ahol az emberek és a tárgyak törvényszerűen, az adott művészi akarat rugójára mozognak. Ezt a térséget megfelelő /művészien kiválasztott/ fény önti el - olyan az egész, mint egy mozgó csokor, mint egy beszabályozott kaleidoszkóp. Az emberek és a tárgyak egymást szakadatlan, folytonos dinamikában követő szines metszeteknek tűnnek.

Állitom, hogy ha e nagy előadásnak báimely pillanatáról szines fényképet készítenénk, befejezett művészi képet kapnánk, hangsúlyozom: a legapróbb részletig befejezett képet.

Az előadás stílusának másik eredeti vonása nem csupán az, hogy nem alkalmaz diszletet - nem erről van itt szó és nem is a finom konstrukcióról, az eredeti épitészeti-mechanikai formákról, hanem arról a rendkívül sikeres kísérletről, hogy a rendező reális tárgyakat vont be a játékba.

Nemcsak a díszleteket űzte el a színpadról, hanem a kellékeket is. Valódi bútorok, valódi gyümölcsök, gasztronómiai termékek vannak előttünk, és valódi emberek valódi ruhákban - emberek és tárgyak kombinációja közvetlenül a valóságból kiemelve. Művészi átalakításra Meyerhold véleménye szerint itt nincs szükség. Ebben a szó teljes értelmében naturalista. De ezek a valódi tárgyak a kompozíció és a megvilágitás révén magas fokú festőiségre tesznek szert.

Itt nem állhatom meg, hogy ne tegyek némi szemrehányást Meyerholdnak. Abban az igyekezetében, hogy tetszetőssé és örömtelivé tegye az előadást, túlzottan pompázatos bútorokat és jelmezeket alkalmazott, különösen Anna Andrejevna esetében.

Természetesen azok a vörös fából és karéliai nyírfából készült gyönyörű holmik, amelyeket Meyerhold olyan sikerültén választott ki, gyönyörűek és rendkivül művésziek;- 41 -