Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
Gogol Revizora és Meyerhold Revizora
2. Gogolt megsértették Joga volt-e Meyerholdnak arra, hogy megváltoztassa Gogolt, joga volt-e arra, hogy szabadon értelmezze? Természetesen joga volt hozzá. Elég volt azokból a szólamokból, amelyek a klasszikusok iránti kegyelet e formáját kérik számon! Ki ne tudná, hogy Aiszkhüloszt és Arisztophanészt, a klasszikusok klasszikusait minden mai szinházban úgy adják, hogy azok a legparányibb mértékben sem hasonlitanak azokhoz az előadásokhoz, amelyeket e klasszikusok láttak, sőt esetleg rendeztek is. Ki ne tudná, hogy Shakespeare müveit világszerte megváltoztatják, megrövidítik, eltorzítják, s a Hamlet különböző előadásai annyira nem hasonlitanak egymásra, továbbá a Globe Színház eredeti előadásaira, mintha nem is ugyanarról a darabról lenne szó? Miért nem háborodik fel senki, amikor Leconte de 16 17Lisle * átdolgozza az Erinniszékét. Hoffmanstahl '' pedig az Elektrát? Miért irta át újra a Phaedrát Seneca, Racine és D'Annunzio úgy, hogy az már alig hasonlít Euripidész remekművére? Miért nem kételkedik senki közülünk abban, hogy Puskinnak öröme telt volna Muszorgszkij Borisz Godunov .iában. bár a zeneszerző hozzácsatolt egy sor jelenetet, elhagyott másokat, s szereplői nem mondják a szöveget, hanem zenekiséret mellett éneklik, ami természetesen Puskin agyában még csak fel sem merült. Más kérdés, hogy akadémiai színházainkban a legszigorúbban meg kell őriznünk és fel kell idéznünk a színdarabok pontos szövegét és a lehetőség szerint a régi előadásokat is. Ezzel egyetértek. És feltenném a kérdést például a Kis Színháznak: helyesnek tartják-e, hogy beérjék az orosz klasszikus színház remekműveinek valóban tehetséges és eléggé pontos visszaadásával abban a formában, ahogy azokat e müvek alkotói annak idején jóváhagyták? Nevetséges dolog, ha Meyerhold színházától a múzeumi konzer- 38 -
