Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Meyerhold színháza

általános éretlenségének. Csak részben eredt orosz gyökerekből, részben pedig, sok más dologhoz hasonlóan, saját fejlődésünk egyes szakaszait átugorva a nyugati divatot vette át.

Ha Oroszország burzsoá utakon fejlődött volna tovább, ha nem lett volna Október, akkor a futurizmus belenőtt volna rendszerébe. Emellett hazafias-dicsőséges jelleget öltött volna. Úgy beszélt volna Oroszországról, mint az uj Amerikáról, mint nagyhatalomról, szólott volna a fegyverdörej költőiségéről stb. A nagyburzsoázia fokozatosan a maga hangulatának vetette volna alá a kisburzsoáziát, majd pedig a művészeket. De Október előtt a burzsoázia a tegnapi esztétikai eszmék világában élt, még tartott a fiatal és háborgó futurizmus különcségeitől. A futurizmus, amelyet tehát a burzsoázia nem pártolt, nem csupán szabadnak érezte magát annak befolyásától, hanem éppenséggel ellenzékben volt vele szemben. Eljött Október. Hangos volt, grandiózus, urbánus. Azt Ígérte a baloldali csoportoknak, hogy kiemeli őket abból az alárendelt és kigunyolt helyzetből, amelyben a burzsoázia tartotta őket, miután még nem ismerte fel legifjabb gyermekének erényeit.

A futurizmus kezet nyújtott a forradalomnak. Igen jól és pontosan emlékszem arra, hogyan ment ez végbe annak idején, elsősorban Leningrádban. A forradalom elfogadta ezt a kezet. A forradalom kulturált óhajtott lenni. A forradalom minél gyorsabban el akart juttatni minden eredményt a tömegekhez, minél gyorsabban létre akarta hozni a művészeknek, az életet művészi formába öntő alkotóknak szövetségét a tömegekkel, amelyek ez ideig nem hallatták szavukat a művészetben. A jobboldali művészek, minek is tagadjuk, általában nemcsak hogy nem tudták, de nem is akarták abban az időben ezt a szövetséget megkötni. A forradalom tehát mintegy csupán siettette a burzsoá művészet természetes felvirágzásának folyamatát; valójában azonban a futurizmus természetesen megváltozott a forradalommal- 29 -