Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Georg Kaiser

ta, prédikátor/; és a forma szempontjából. Kaiser témáinak pozitiv oldala az, hogy bennük közvetlen érdeklődés, vagy még helyesebben érdekeltség nyilvánul meg. Valaha Turgenyev rövid dicsőítő himnuszt énekelt az „ötletesség"-ről, értve ezen az Írónak azt a képességét, hogy érdekesen rajzolja meg az események menetét, ingerlő, az olvasó fantáziáját felajzó konfliktust gondol ki, amely egész sereg sorsfordulaton át oldódik meg.

Kaiser minden darabja olyan, hogy eseményeinek egyszerű felsorolása is jelentős érdeklődést vált ki. Az expresszionizmussal ellentétes iskolák, vagyis a szorosan vett realista iskolák /pl. nálunk Csehov/ vagy a naturalista drámák /pl. Hauptmann darabjai/ és a szorosan vett formalista iskola is /amely a dramaturgia területén kevéssé fejlődött ki/, azt hangoztatják, hogy minél kevésbé érdekes a cselekmény, annál jobb, mivel igy előtérbe kerülhetnek egyik esetben a mindennapi megfigyelések, amelyek a maguk megszokott hétköznapi jellegével úgyszólván a lehető legkevésbé érdekesek, de emberi szempontból annál jelentősebbek és igazán művésziek, a másik esetben pedig a jó szakember tisztán formai fogásai. Mind a tisztán cseleknénytelen realizmus, mind a cselekmény nélküli formalizmus tulajdonképpen végzetes a drámairodalomban és még a hétköznapokat objektive reálisan tükröző legjobb darabok is gyorsan elvirágzanak az általuk ábrázolt életmóddal együtt. A formalista darab pedig, melyben nem lüktet igazi élet - egyszerűen unalmas.

Kaiser tehát rendelkezik az ügyes ötletesség adottságával. Sőt, mintha túlzott mértékben rendelkeznék vele. Vagy helyesebben, generációjának és iskolájának néhány sajátsága arra kényszeríti, hogy túllőjön a célon.

Helyes, ha a komédia alapkonfliktusa szellemes és eredetiségből fakad. Helyes, ha a dráma témája - a szilárd egység megőrzése mellett - gazdag és sokrétű. De már ke114 -