Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
Georg Kaiser
társadalmi-forradalmi jellegű, a negyediknél, különösen a mai német Dosztojevszkij-követőknél pedig valami romboló földrengéshez hasonlítható tiltakozás jellemzi, amely a nagy káosz nevében hangzik el a rendezett élet ellen. Az irodalmi expresszionizmus is nyers, ahogy azt már a képzőművészeti expresszionizmussál kapcsolatban megállapítottuk. Szintén kiabál, verekszik és görcsökben ránga— tódzik. Megszakítás nélküli jeremiáda-sorozat, hisztériába torkolló, átkozódó és könyörgő áradat. Eltorzit minden versmértéket, és csak a kiáltás ritmusát őrzi meg, amelyet a „vocifération" lélegzetvétele szakit félbe. Képei kaotikusak és aligha találunk másutt jobb párhuzamot, mint a bibliai próféciák legextatikusabb pontjain, bár, amennyire én tudom, egyetlen német expresszionista sem éri utói az utóbbiak kifejező erejét /esetleg Ulitz az Ararát c. regényében itt-ott/. Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni az expresszionisták ultramodemségre, korszerűségre való törekvését, amely természetesen, mély barázdát húz közéjük és a „bibliaiság" közé. Szeretik felhasználni a legújabb szavakat: képeiket az ipar, a haditechnika stb. világából veszik. Annak ellenére, hogy hatása vitathatatlan, még sem tartom helyesnek Walt Whitmantól származtatni az expresszionizmust, hiszen Walt Whitman sokkal nyugodtabb, mint az expresszionisták. Nem hinném, hogy ilyen nyugodtság létrehozhat bármi olyant, amely rászolgálna az expresszionista jelzőre. És ugyanúgy nem hiszem, hogy egyenlőségi jelet tehetnénk az expresszionizmus és Verhaeren közé, bár nem kétséges, hogy Verhaeren néhány verse,különösen a koraiak, pl. a Fekete fáklyák ciklus néhány darabja /Istenek vagy A fekete asszony/ tipikusan expresszionista költemény, az expresszionizmus megjelenése előtt. Az expresszionizmus második.általunk megjelölt jegye, a miszticizmus, nagyon erőteljesen megmutatkozik a mai expresszionista irodalomban. Nem minden expresszionis- 111 -