Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)
II. Az expozíció
netére - a modem drámában az első felvonás csúcspontját /yr/ alkotná. Euripidész már erősen hajlik rá, hogy a prológust drámai formába öltöztesse. Elektrájában a prológust egy paraszt adja elő, aki hajnalban munkába indul kunyhójából - ez éles ellentétben áll Aiszkhülosz és Szophoklész heroikusabb módszerével. Arisztophanész már lemond a kötött formájú monológról és a cselekményt komikus dialógusban határozza meg. A hangsúlyosabban expozíciós jellegű anyag egy részét közvetlenül a közönséghez címezi. Valamelyik szereplő kijelenti: „Ezt a dolgot meg kell magyaráznom a nézőknek" - és meg is teszi. Ám ezt a folyamatot mindig koncentrált és jelentőségteljes cselekvés kiséri. A Madarakban két férfi jelenik meg, kezükön egy csóka és egy varjú. A madarak birodalmát keresik, de az állatok reménytelenül ellentmondó útbaigazításokat adnak. EUELPIDES /csókájához/: Csak arra, ugy-e, hol ama fa látszik? PEISTHETAIBOS /a varjunak/: Pukkadj meg; ez meg vissza károg ismét. EUELPIDES: Mi haszna bolygunk fel s alá, szegény, Mint a vetélő? Elveszünk, hiába. PEISTHETAIROS: Hogy én, szegény fejem, varjú szaván Indulva, több mint ezer stádiumnyi utat tevék! EUELPIDES: S hogy én, boldogtalan, Csókát követve, már lekoptatám A lábam-ujja minden körmeit! /Arany János fordítása/ 7x7The Development of Dramatic Art. New York 1928. - 4?
