Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)
II. Az expozíció
szért tesz szükségessé olyan naiv kérdéseket, amilyen például Jóé: „Mac, csak nem azt akarod mondani, hogy a dokkmunkások ilyen idealisták és végül még sztrájkba lépnek a háború ellen?" A Hindié Wakes11* egészen másfajta dráma. Ez a mü közvetlen konfliktussal indul. A cselekmény feltételeit maga a konfliktus exponálja és igy jutunk el egy olyan akarati döntéshez, amelyet a szereplő felhalmozódott élményei váltanak ki. Fanny Hawthome-t szülei azzal vádolják, hogy a hét végét egy férfival töltötte. Anyja kijelenti: „Olyan biztosan tudjuk, mint azt, hogy van Isten az égben!" Fanny igy felel: „Hát tudod, az nem is olyan biztos", és ily módon egy villanásnyi betekintést enged jellemébe és szülei iránti magatartásába. Ezután kijelenti, hogy a hét végét Mary Hollinsszal töltötte és együtt is tértek haza. A válasz drámai megrázkódtatást hoz magával, amely egyben az expozició belső mozgásának viszonylatában az első csúcspontot jelenti : „Mary Hollins tegnap délután a vizbe fulladt." Fanny válasza hangulati törést jelez, amely megmutatja a helyzet megváltozását és rávilágít, hogyan alkalmazkodik tudatos akarata a változáshoz: „Ó, szegény drága Mary!" Fanny nem kényszerül arra, hogy megváltoztassa magatartása vonalát, de kénytelen szint vallani és megerősíteni elszántságát, hogy saját akarata szerint cselekszik. A modern drámaírók nagyon értenek azokhoz a fogásokhoz, amelyekkel el lehet simitani az expozició magyarázó jellegét. Ezek a fogások a mozgás látszatát keltik, anélkül, hogy jelentős vagy fejlődő cselekményelemeket tártál-12 máznának. A. E. Thomas Hölgyek kizárva * cimü vigjátékának hőse példától az éjszakai mulatókat járva elvesztette a hősnőt és nélküle tér vissza a lány otthonába. Sherry Warren kedélyesen kommentálja a tényt, hogy elszakadt Marciétól; eközben szemléletes képet kapunk a két szereplő jelleméről és a közöttük lévő kapcsolatról. De ez a beszélge- 43 -