Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

I. A folyamatosság

tot, általában rossz helyen és rosszul megoldva, minden filmben megtalálhatjuk.

E technika legragyogóbb alkalmazásával Clifford Odets drámáiban találkozhatunk. Odets nagyszerűen ért hozzá, hogyan növelje egy jelenet hatását az érzelmi megterhelés hangsúlyozásával. Ez tökéletesen indokolt olyankor, na az érzelem a konfliktus belső szükségszerűségéből fakad. Az egyetlen veszély abban rejlik, ha az iró, az igazi fokozódás pótlékaként, az álfeszültség olcsó és könnyű megoldásával él.

Az érzelmi megterhelést különböző módokon lehet növelni. Néha szavak vagy mozdulatok ritmikussá váló ismétlődésével érik el ezt a hatást. A tam-tam dobok Eugene O’Neill Jones császárjában jó példát szolgáltatnak a mechanikus ritmus felhasználására. John Wexley Utolsó mérföld^* cimü drámájának első felvonásában a halottas házban lévő férfi állandóan a „Hol-mes!" szót ismételgeti, s ezáltal növekvő fizikai-pszichológiai feszültséget teremt; az ismétlés leleplezi a férfi tudatos akaratának sérült voltát és ezáltal a szereplőt drámai jelentőséggel ruházza fel.

A feszültség növekedésének egységesnek kell lennie a csúcspont vonatkozásában, hiszen a feszültség épp a csúcspont irányába növekszik. Amikor a Sárga Jack orvosai önmagukon kisérieteznek, nyilvánvaló, hogy közel állnak az idegösszeroppanáshoz. Hirtelen veszekedések törnek ki. Agramonte kijelenti! „Most aztán már elfogyott a türelmem!" Amikor Carrollra kerül a sor, hogy megcsipesse magát a moszkitóval, ellöki a felé nyújtott kémcsövet! „Ne szögezzétek rám ezt a vacakot!" /S a 4-6. számú kémcsövet választja, amelynek anyaga olyan betegtől származik, akinek betegsége még nem fejlődött ki; ez megbetegedésének közvetlen oka. A többi moszkitót későbbi stádiumban lévő betegek véréből táplálták./ Ahogy múlik az idő, az emberek csaknem egymás torkának ugranak. Carroll dühöngve ordítja: „Ez az átkozott ügy már igy is az idegeimre ment! Nem ál- 22