Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

I. A folyamatosság

próbára téve azokat; késznek kell lennie rá, hogy saját életét is feláldozza; és szembe kell néznie azzal az erkölcsi problémával, hogy - ha szükségesnek mutatkozik - mások életét is elvegye. A tudós gazdasági és társadalmi nyomás alatt áll; felettesei beleszólnak munkájába; a közvélemény sokszor félreérti; gyakran kinevetik vagy nem vesznek róla tudomást. Ezekből az erőkből áll össze annak a környezetnek a totalitása, amelyhez a tudósnak alkalmazkodnia kell. A Sárga Jackben ezt az alkalmazkodási folyamatot a maximális feszültség pillanataiban érhetjük tetten.

Az első fontos jelenet a bonyodalomban a látogatás Finlay-nél, akiről senki sem akart tudomást venni: „Tizenkilenc éven át - mondja Finlay - a tudomány kikacagott engem, őrnagy ur; kikacagta a bolond, öreg Finlayt és az ő moszkitóit." Reed igy felel: „Magam is tudom, doktor ur, mi a várakozás." Észrevehető, hogy a jelenet konfliktusa sokoldalú; Pinlay, büszkeségében, szembeszegül Eeeddel; de világos az is, hogy attól tart, mások lopják el felfedezését és kisajátítják a dicsőséget. Látjuk Finlay hosszas várakozásának pátoszát, de észrevesszük azt is, hogy mohó és megkeseredett ember.

A Pinlayjel való jelenet a bonyodalom természetes kiindulópontja; Finlay meggyőződése, mely szerint a betegség hordozója a nősténymoszkitó, arra kényszeríti az orvosokat, hogy szembenézzenek az élő emberekkel való kisérletezés problémájával. Az iró itt könnyű szerrel terelhette volna drámáját egy olyan egyéni konfliktus mellékösvényére, amely a kötelességgel és a lelkiismerettel foglalkozik. Howardnak azonban sikerül, hogy ezeket az embereket olyanoknak mutassa be, amilyenek a valóságban; megvannak a maguk egyéni félelmei és egyéni becsvágyai, s olyan világban élnek, amelynek előítéletei és nézetei előtt nem lehet szemet hunyni. Reed azt mondja: „Lehet, hogy fiaikat elengedik a háborúba, ahol lemészárolják őket; de emelje- 18 -