Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

I. A folyamatosság

az ellenszerét! És megbuktunk." Ezzel fejeződik be az expozíció és kezdődik az egyre fokozódó bonyodalom. Az átkötés pillanatát fieed feladatmegállapitása tartalmazza: meg kell találni a betegség hordozóját. "Mi volt az, ami kimászott, kiugrott vagy kirepült az őrház ablakán, megcsípte azt a foglyot és visszament oda, ahonnan jött?"

Érdekes megfigyelni, hogy a dráma kibontakozásában a meglepetés elemének semmi szerepe. A közönség pontosan tudja, "mi repült ki az őrház ablakán". A feszültség a konfliktus erejéből fakad, nem pedig a kimenetelét illető bizonytalanságból. A történetben magában semmi művi izgalom; a feszültséget egyedül az események kiválogatása és elrendezése tartja fenn.

A Sárga Jackben a folyamatosság legkomolyabb problémája a két különálló cselekvésvonal: a katonák és a tudósok csoportjának kezelésében rejlik. Ezt Howard nem tudta teljes sikerrel megoldani. Vajon azért van-e ez, mert általában nem kívánatos dolog két fejlődési vonalat ábrázolni, amelyek csak a dráma egy későbbi pontján olvadnák össze? Szó sincs róla. Két /vagy több/ cselekményszál bonyolítása a folyamatosság leggyakoribb problémái közé tartozik.

T.

Lillian Heilman Gyermekek órája cimü müvében a szerkezet zavaros, mert az iró képtelen megbirkózni a két különálló /de összefüggő/ cselekménnyel: egyfelől a két nő és a rosszakaratú gyerek közötti konfliktussal, másfelől a két nő és dr. Cardin közötti háromszög-szituációval. De itt is, akárcsak a Sárga Jackben. a két cselekményvonal létezése szükségszerű; a két eseménysor fejlődése és kap-, csolódása éppen a lényegét alkotja az iró mondanivalójának. Heilman nem tudta meghatározni és egyértelmű megoldáshoz juttatni ezt a mondanivalót. A baj gyökere a csúcspontban rejlik; a csúcspont leplezi le azt a fogalmi zűrzavart, amely a drámát két különálló rendszerre hasitja.- 16 -