Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

V. A csúcspont

kanélküliek felvonulását. Davis döntése, hogy a megbízást elfogadja, hihető, mert láttuk a család éhezését és nyomorát. Ám a döntésnek nincs mélysége, mert Davis tudatos akaratába nem nyertünk betekintést. Amellett mihelyt Davis aktivizálódik, egyszer s mindenkorra el is tűnik szemünk elől!

A nyolcadik jelenet jól példázza, hogyan használ az iró események helyett eszméket. Steve, a néger szolga, elmondja, hogy olvasta H. G. Wells Modern utópiá.iát. és általános szavakkal megemlékezik a négerek elnyomásáról. Ez ugyan csak kisebb rangú epizód, de feltűnően illusztrálja az iró által alkalmazott módszert. A négernek, azon túl, hogy kommentál egy könyvet, amelyet elolvasott, mint drámai személynek nincs értéke.

Másfelől viszont Rice későbbi drámájának, az ítélet napjának^* alapcselekvése heves, feszült, lényegbe vágó. E drámának szerkezete is éles ellentétben van a Mi, a nép szerkezetével. Az ítélet napja végső szituációjának legfontosabb jellemvonása az, hogy kettős jellegű. A halottnak hitt nagy forradalmár hirtelen megjelenik egy bírósági épületben, amely, noha a dráma képzelt országban játszódik, nyilvánvalóan Hitler Németországában terül el. Ugyanekkor a liberális biró lelövi a diktátort. Ez a kettős csúcspont ellentmondást tükröz Rice társadalmi álláspontjában. Az iró felismeri a törvényszéken zajló konfliktus halálosan komoly voltát; látja, hogy a munkásvezér fontos szerepet játszik ebben a küzdelemben; látja a liberális állásfoglalás gyengeségét, de ugyanakkor kitartóan hisz a liberális szereplő gondolkodási és cselekvési képességében. Ezért uralkodó alakként fellépteti a munkásvezért - mig ugyanebben a pillanatban a becsületes liberális elpusztítja a diktátort.

Ez az ellentmondás áthatja az egész drámát. A kettős csúcsponthoz vezető két cselekményszál nincs világosan kimunkálva. A biró végső cselekvése - a diktátor lelövése -- 101 -