Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

■tuson át elfutni a kor és a társadalom igazságához és ki is tudja fejezni azt.

Ez a problematika természetesen annál bonyolultabb és azt lehetne mondani kényesebb, hogy a tételre összpontositott ellenállás, amely ma jellemzi az egész világon a szinházelméletet és a kritikát, és amely annál izgatottabban hatványozódik, minél kevésbé organikus a tétel, minél csupaszabb, tolakodóbb, tehát minél feltűnőbben művészietlen, paradox módon következve a dráma fejlődésének sajátos helyzetéből. Ezt a helyzetet jellemzi a színház fontosságának növekedése más művészeti ágakkal szemben, a szöveg fontosságának növekedése a szinház művészi komponensei között, és végül mindennek gyors következménye: a drámairás objektiv művészi lehetőségeinek kiszélesedése: hatása a társadalom és az ember átalakulására.

A próféták, akik megjósolták az élő szinház hanyatlását az egyéb, de technikai eszközöket sokkal fokozottabb mértékben igénybe- vevő vetélytársakkal szemben, természetesen fiaskót szenvedtek. A film és a televizió (ahogy azt a nagy televíziós produkciókat gyártó országok tapasztalatai mutatják) mindenekelőtt a rossz és a közepes szinházak számára életveszélyes, s azokat senkisem siratja. Nem vezetett azonban a drámai költészet fellendüléséhez sem,sőt, az igazság éppen ennek krónikus ellentéte nemcsak nálunk, hanem mindenütt. A szó művészetek hierarchiájában a társadalmi hatás szempontjából mindig akkor jelentkezett bizonyos "belső" eltolódás magában a szinház legéletbevágóbb tulajdonságainak következményében és lehetőségeinek érvényre juttatásában, amikor a társadalom azt követeli a művészettől, hogy avatkozzon bele a történelembe. És mi ilyen korszakot élünk át, a "hanyatló osztály" korszakát, a "világ átalakulásának" korszakát: most már nem az a művészet feladata, hogy a tömegek figyelmét elterelje a társadalmi valóság megoldhatatlan ellentmondásairól, hanem ellenkezőleg, hogy tudatosítsa a tömegekben a valóságot,- 95 -