Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

olvassa az Arturo üit. ezt a fantasztikus karriertörténetet, feltétlenül a költői csapongás merő túlzásának fogja tekinteni, ahol az iró kedvére játszik a dráma szabályaival és nem törődik a valószinüség látszatával. Pedig ez a mü valójában a történelem megelevenedett panoptikuma, nagyszabású és pontos képmása.

ügy világitani meg egy kor tipikus, jellemző vonásait, hogy - azt mondhatnánk - pontenciálásan megzavarjuk azt, egyik legsajátosabb módszere a drámai megközelitésnek. Ha elvetjük, érvényét veszti a néző és alkotó közti a priori megállapodás - hogy ti. fontos és érdekfeszitő dolgokról lesz szó-, unalom lép a helyére. És az unalom, mint Alekszandr Kornyejcsuk mondotta: ellenforradalom a művészetben.

7

Az ember hőssé válásának lehetősége a drámában (nem mindenki alkalmas szinpadi, tehát drámai értelemben vett hősnek, aki az életben, tehát a szó morális értelmében az) függ az alapvető kapcsolatoktól: az emberi igazságnak, az alak gazdagságénak a konfliktus mélységéhez, általánosságához és határozottságához való viszonyától.

Igazi hős és igazi dráma nem keletkezik, ha a meggyőzően egyénitett és emberi tulajdonságokkal (a pszichofizikai alkattól a pszichofizikai anyajegyekig) ellátott személy nem kerül konfliktusba, amiben elkerülhetetlenül tipikusan, de mindenekelőtt aktivan, kezdeményezőként viselkedik. Nem keletkezik akkor sem, habár a jellegzetes és éles konfliktus számára biztositva van a talaj, de nincsenek robusztus, sokrétű, hiteles és dinamikus hordozói és megteremtői.

Figyeljük meg, milyen fontos dramaturgiai tapasztalatokat szerezhetünk az elmondottakból: a drámák legnagyobb része, melyeknek szélesen feltárt, szuggesztiv második sikkal- 70 -