Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

olyasmit kívánjanak a művészettől, amit első látásra jó és hasznos lenne teljesíteni, hanem mindenekelőtt azt, amit teljesíteni kötelessége és amit az adott fejlődési sza­kaszban teljesíteni képes, meglévő eszközeinek birtokában. ügy veszem észre, hogy a közelmúltban lezajlott viták ész­revétlenül hátat fordítanak - ha nem is minden vitázó szellem nélkül - a tényeknek, s a látható eredmények, amelyek belőlük születnek, valahogy nem illenek e feltevé­sek sürgető tónusához. Szubjektive kérjük, hogy valahogy megváltozzon ahelyett, hogy a valóságból fakadó tűzzel és elhivatottsággal követelnénk. Drámaelméletünk ezen a pon­ton érezhetően édeskés, tárcaszerü, de ami még rosszabb: idealista hangsúlyt kap. Miről is van szó? 1 A társadalom igénye, melyet tolmácsolunk és drámairodal­munk elé állítunk, az utóbbi években éppoly sürgető, mint amilyen konkrét: azt akarjuk, hogy a dráma feltétlenül és támadólag, pozitíve és alkotóan, kritikusan és elemző mó­don mai életünkkel foglalkozzon, hogy megragadja és művé­szileg körvonalazottan ábrázolja a történelmi változáso­kat, melyeknek aktiv részecskéi a mi hétköznapjaink. Azt akarjuk továbbá, hogy korunk központi erkölcsi konfliktu­saira összpontosítsa a figyelmet, hogy élő és igaz alakok­ban keljen életre, hogy minden egyes alkotással egy csatát nyerjünk a korszak karakteréért és az alkotók karakteré­ért. Röviden azt akarjuk, hogy jó színdarabok mellett ko­runk nagy drámái is megszülessenek - mint ahogy minden korszaknak előttünk, az uj társadalmi osztály fellépése­kor, hatalomra jutásakor és fénykorában megvoltak a nagy drámai,alkotásai -, korunkhoz és közönségünkhöz méltó szo­cialista drámát akarunk.- 42 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom