Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

a Ss Vígül eat kérdezhetné: Az csztálynélküii társadalom aegvalósitása vajon nem dráma pusztulását jelenti-e? Keletkezhet dráma nem antago­­nisztikus ellentetekből is? Magában foglalja egyáltalán a szocialista társadalom a korszerű dráma tematikai jegyeit? Tolt idő, mikor az effajta kérdések előtt kapituláltunk, így született "a jó harca a még jobbal” elmélet, mely a konfliktusnélküliséghez és művészi hanyatláshoz, az álló­vizek atmoszféráját idéző rózsaszin-szemüvsges darabokhoz vezetett. (Különben ekkor sem feledkeztünk meg arról, hogy a konfliktusmentességet uj tipusu konfliktusnak, a drámai­­atlanságot a dráma uj, természetesen magasabb rendű típu­sának kiáltsuk ki!) Kern kis dologról van szó: hisz a dráma - mely az élő em­bert és a társadalmat ábrázolja.s a színpadon az élő ember által elevenedik meg a nézők szeme láttára a dráma, mely végülis közvetlenül a társadalomhoz szól és a társadalom biztosítja számára az egyedüli művészi létalapot - a leg­kollektivebb, par excellence közösségi művészet. De nem zárhatjuk le a konfliktus problémáját anélkül, hogy ezekre a kérdésekre legalább nagy vonalakban, általánosságban megpróbáltunk volna válaszolni. Hiszem és vallom, hogy igazi drama valóban nem születhet nem antagonlsztikus ellentétekből. A drámai anyag nem ü_ takozhat ki akármilyen érdekes félreértés részleges magya­rázatából vagy eszmei vita magasröptű kibontásából, hanem csakis mérhetetlen erők összecsapásából, melyek közül a haladónak van igaza függetlenül attól, hogy az adott tör­ténelmi helyzetben végül is melyik győz. A dráma szempont­­,iából ahhoz, hogy valódi konfliktus jöhessen létre, társa­dalmi és erkölcsi, elementáris, ellentétes hatalmak jelen­léte szükséges. Arról is meg vagyok azonban győződve, hogy az olyan társa­dalom életében, melyben már nincsenek antoganisztikus el­- 32 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom