Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

Alighanem az élettel telitett - már ami az érzelmeket és a részleteket illeti - poggyászunkban, valamilyen külön engedéllyel becsempésztük a színpadra a konfliktus nélküliség uj, fejlettebb tipusát.

Ebből a szemszögből nézve a háromfelvonásos kamarajáték a priori konvenció, s a harminchat képes poliekrán kompozíció a priori experimentum? De arról van szó egyáltalán, hogy hány képből áll egy darab és milyen a technikai megoldása?

4

Kezdettől fogva világos, hogy egyetlen dologról van szó: drámairodalmunk legmagasabb fokú részvételéről a világ megváltoztatásában, a szocialista ember és a szocialista erkölcs születésében.

Ha a dráma gondolatból fakad és harcolni képes e cél érdekében, művészi eszközökkel rendelkezik, amelyeket uj módon és eddig nem látott lendülettel tud teljes fegyverzetben harcba küldeni, akkor - azt hiszem - modern, uj irányba mutató alkotással állunk szemben. Ha filozófiai és művészi szempontból megelégszik bizonyos "bevezető" pozíciókkal, azokban megkapaszkodik és beléjük temetkezik, az a dráma konvencionális, régimódi, még ha a biztonság kedvéért fellőnek benne tiz rakétát, akkor is. (Ha netalán e rakéták valamely támadásra kívánnának jelt adni, hát a bengáli tűz mellőzésével megindított támadások inkább szoktak sikerülni. Az olyan lövedékek viszont, melyeknek kilövését semmiféle támadás nem követi, feleslegesek és legfeljebb egy céljuk lehet: leplezni a visszavonulást.)

Nem ismerek a megkövesedésre hajlamosabbat, a konvencionális felé biztosabban haladót, művészi programmá válásra képtelenebbet, mint a konvenció l’art pour l’art felrúgását. A konvenció elutasítását nem lehet úgy kezelni, mint a négyzetes vetést, vagy adagolni, mint a C-vitamint, de

16 -