Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

absztrahňlódása (és a drámai látásmód retorikussal valé

helyettesitése).

(A konfliktus nélküli drámairodalom inflációja nincs messze a konfliktus erejének csökkenésével a mai nyugati drámában, ahol az uralkodó osztály, amely a szihházat kezében tartja, nem óhajtja a társadalmi igazság gyökereiről tett vallomást, sem ibseni, sem csehovi formában: "Nem vagyok képes becsületesen foglalkozni az emberekkel, mert az eszme gúzsba köt" - mondja Walter Kerr,'’®* akinek rendkivül szellemes és elmés könyvét nálunk teljesen kritikátlanul fogadták, pedig nála a tételektől való félelem és a társadalom megismerés iránti kedvetlenség egy és ugyanazt jelenti. Mégis igy beszél: "A Csehovtól átvett dráma megcsonkította Csehov szándékos cselekménytelenségét." A "gúzsba kötöttség" és a "szándékos cselekménytelenség" két vulgarizált véglet a képzett teoretikus koncepciójában, aki átéli a szinház és a dráma teljes és programszerű eltávolodását az igazság drámaiságától, vagyis a kötelességtől, hogy "az inditóokokat a lehető legélesebben feltárjuk és összekapcsoljuk", amelyet például Miller oly magasra értékel Williamsnál. Inflációs karakter mutatkozik például akkor, amikor szócsatákkal, félreértésekkel cseréljük fel a valódi konfliktust. Az absztraháláshoz akkor jutunk el, amikor például az egyének sorsát egyszerűen behelyettesítjük a kor összecsapásaival. Nálunk ez történt például egyes munkásmozgalmi darabokban, amelyekben meg kellett volna ragadni a nagy társadalmi mozgásokat, de meglepő módon, bár végeredményben törvényszerűen egyenetlenséghez vezetett a kor konfliktusa és a dráma konfliktusa között. Ezt láthatjuk - részben - Cach Líoszti sztár.ik.iában.''^*

Arról nem lehet drámát Írni, hogy kell-e silózás vagy nem kell; de arról sem, hogy a proletáriátus és a burzsoázia két ellentétes osztály, amelyeknek örökös, egymással foly- 134 -