Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

- Hos tehát - mondotta bánatosan -, jöjjenek mind velem... Még egyszer! - rögtönözte.

Kalaf, Turandot, a Bölcsek, a figurák, a rabszolgák legyezőszerüen szétterülő sorban indultak Altoum után... Hirtelen függöny ereszkedett le Altoum előtt az ajtónyllásban. A függönyön festői, arannyal kivarrt sárkány diszlett (igy gondolták el Vahtangov és Nyivinszkij a templom jelzését). Bászov azonnal megértette a dolgot és hamisítatlan papi mozdulattal emelte ég felé a karját s osztott áldást a vőlegényre és a menyasszonyra. Kalaf és Turandot térdre ereszkedett, a rabszolgák pedig koronát helyeztek fejükre. A vőlegény és a menyasszony után sorban ereszkedtek térdre az udvari méltóságok, a bölcsek, a rabszolgák s mulatságos csoportkép alakult ki.Egyedül Altoum állott. A- lakja különösen ünnepélyesen rajzolódott ki a sárkány hátterén.- Most pedig mit csinálunk? - kérdezte Vahtangovtól térdeplő alattvalói feje felett. - A szertartás befejeződött.- A szertartás nem fejeződött még be, hiányzik a legfontosabb dolog: könyörgő ima Kalaf és Turandot boldogságáért — hangzott fel azonnal a válasz a teremből.- De nincs rá szövegem - felelte Altoum.- ITem is kell szöveg. Emlékszik a galoppunk zenéjére?- Emlékszem.- Anélkül, hogy a száját kinyitná, mormoljon a galopp zenéjére igen szomorúan valamiféle jókívánságokat. Altoum első négy taktusa után valamennyi szereplő, szintén mormolva, bekapcsolódik a jókívánságokba. A zene halkan, szomorúan, szordinóval játssza a galoppot - adta ki az utasítást Vahtangov.

Ahogy a galopp zenéje felhangzott, Bászov-Altoum fenséges méltósággal és eléggé tisztán valami effélét mormolt:

96