Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
nem mondhatjuk el róla, hogy ilyen még nem volt. Azt gondolják, könnyű őszintének lenni benne? Mi pedig a határtalan őszinteségre törekedtünk. És Fraser kedvesebb nekem sok mély értelmű klasszikus figuránál. Mert ember, eleven ember.... És öt-hat perces részlet elevenedett fel előttünk az Áradásból. amelyet Vahtangov egy személyben játszott el. Pillanatonként átváltozott Fraserből Charlie-vé, Stratonná, Beerré, O’Neilló, a színésszé,a felfedezővé.^* Átváltozásai teljesen meghökkentőnk voltak.Színes színpadi alakok álltak előttünk, a tipusok egész sorozata. A színészi szakmának e sajátos órái különösen magukkal ragadtak minket és egyre jobban bevezettek abba a fantáziavilágba,amelyet Vahtangov a Turandot hercegnő körűi megteremtett. Vahtangovnak csodálatos formaórzéke volt, amely szervesen párosult a mű tartalmával, de a társulást néha sokáig és gyötrően kereste. Vahtangovnak az uj előadásról folytatott beszélgetései semmiben sem emlékeztettek azokra a rendezői tervekre, amelyeket manapság oly káprázatosén fejtenek ki a rendezők a szinházi társulat előtt és a művészeti tanácsokon. E beszélgetésekben Vahtangov nem használt szakkifejezéseket. Fő feladat és átfogó cselekvés még nem ment át a színészi használatba. De Vahtangov mindig olyasmiről bedéit, ami közvetlenül kapcsolatos volt az élettel, ami egy meghatározott, haladó eszmére irányult, s amit különbözőképpen jelenített meg minden rendezésében. Soha nem különítette el az elemzést az alak felidézésének módszerétől. Sokat követelt a színésztől, de követelményeit igen pontosan, részletesen megindokolta. Szívesen segített a színésznek,sőt elő is játszott, de azonnal leállította azt, aki lélektelenül utánozta. Szívesen ^ * Berber "Áradás cimü színmüvének szereplői. A darab a Művész Színház Első Stúdiójában került bemutatásra.- 8 -
