Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

csőt hordtak) suhantak ide-oda, majd különböző irányokban elszóledtek.

A legsikerültebb lidórc Aldema—Qrocsko volt. Fekete, földlgérő, sűrűn redőzött fátylában, rövid léptekkel haladt előre,úgy tűnt, mintha suhanna a színpad felett. Igen hatásos volt.

A keringő pedig szüntelenül változó ritmusban és dallammal még egyre szólt.- Milyen keringő ez? - kérdezte halkan Vahtangov, be senki nem tudott válaszolni. A keringő egyszerű, fülbemászó volt, mégsem tudtunk visszaemlékezni,hol hallottuk.

A pantomim elhúzódott, cselekménye nem fejlődött tovább és Vahtangov megállította a zenét.

Valamennyi szereplő egy pillanat alatt eltűnt a színpadról.

Brigella és' Kalaf tovább mondták szövegűket.- Hiszen nem látott semmit hercegem? - kérdezte a bátor kapitány.- Nem, nem, az ég-világon semmit - válaszolta az okos herceg.- Nyugovóra térünk? - indítványozta Brigella.- Nyugovóra térünk^®* - felelte Kalaf és elhelyezkedett szép, de eléggé kemény pamlagán.

Most a könnyelmű Szkirina következett. Ljaudanszkaja, a szerep alakitója nagy ötletességet árult el a felkészülés során. Vahtang óvnak és a rendezőknek minden futó észrevételét mintegy lefordította a maga nyelvére, színészi egyéniségének sajátosságaihoz alkalmazta és kifogástalanul végrehajtotta. A pontosan kidolgozott pszichológiai rajz kecses külsővel, könnyed járással, sajátos, excentrikus mozgással párosult alakításában, Szkirinája megragadó volt----T5----Brigella és Kalaf párbeszéde valamivel hosszabb,de itt csak párbeszédük főbb részeit idézem.- 74 -