Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
az éjszaka, minden rejtélyes, nem lehet tudni, mire vezet mindez, mi lesz a hős sorsa. A mi nyelvünkön ez elsősorban ritmust, ritmust, ritmust jelent. Vad ritmust, amelyet hol komikus, hol lirai, hol tragikus epizód tör meg. Az epizódok anyagát ismerik? Szkirina jelenete Kalaffal komikus, Zelimáé lirai, Adelmáé pedig tragikus. — De mivel köritsük ezeket az epizódokat, hogyan teremtsük meg az éjszaka és aggodalom légkörét? Hívjanak 14össze holnapra mindenkit a színpadra. * Készítsenek elő ütőszerszámokat: dobokat, cintányérokat és más effélét, lássák el magukat botokkal és légycsapókkal. Alekszandr Dmitrijevics, rögtönözzön a holnapi próbára egy fájdalmas, de hatalmas akkordot. Másnap mindenki egÿbegyült a Stúdió uj, nagy (!) nézőterén. Székek 'ugyan nem voltak a teremben - még nem vették meg őket. A szomszédos helyiségekből hoztunk magunkkal zsámolyokat és karosszékeket, s ez még festőibb képet kölcsönzött a próbáknak. A színpadon már készen állt a Turandot hercegnő fő játéktere és az "éjszakai jelenet" díszlete. Ez a díszlet egyszerű volts egy fehér körbe rajzolt pamlag, függönyökkel. A szinpadteret határoló hátsó fal balkonján Brigella őrhelye. A kapitány Kalaf éjszakai nyugalmát őrzi. A szinpadteret minden oldalról könnyű, ezüstös zöld függönyök vették körül. A hold csigán függött alá. A függöny mögött, a nézőktől jobbra ült a zenekar. A fény "képzeletszerü" volt. Tudtuk, hogy Vahtangov nem szerette az úgynevezett szórt fényt, ezért a színpadra ■----ti-----*A nagy terem az épület teljes tatarozása sorén ek,korra már elkészült. ^*A Turandot hercegnő zenekara, mint ismeretes, a Stúdió hallgatóiból állt, akik a legkülönbözőbb "hangszereken", pl. fésűkön játszottak.- 68 -