Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

kezű a világ kilencedik csodája: ELf-Algebro, a hírneves matematikus. Csodálatos számításokat végez el fejben és kitűnő gondolatolvasó.- Nem kell! - kiáltotta Vahtangov. - Hégi história ez, mindenkinek a könyökén jön ki!- Nem kell, hát nem kell - mondta Szimonov elbűvölően könnyed és szelíd hangon és kecses táncléptekkel a kuliszszák mögé hátrált.

Válasza és őszinte öröme, hogy nem kell a rettenetesen megunt számot előadnia, rokonszenvet, sőt futó nevetést váltott ki a nézőtéren.

Szimonov megérezve a helyeslő hangulatot, hirtelen megfordult, az előbbi táncléptekkel előrejött és teljesen természetesen és fesztelenül kijelentette:

Ha én nem kellek Önöknek,

Akár haza is mehetnek!

A rimek vitathatóak voltak, a válasz - úgyszintén. De a nézőket váratlanul érték Szimonov szavai és ismét könnyű nevetés hullámzott át a termen. Szimonov győztesként hagyta el a színpadot. Utána Sesukin következett.hasára kötött párnával.

A színpad széléig jött ki, fenyegetően rázta ujjait, és igy szólt: "Jaj,jaj,jaj,nem nevetnek rajtunk eleget..." S gyengéden hasához szorítva párnáját, várta helyeslésünket. Nem is gyanította, hogy e percben mennyire hasonlított ahhoz a paphoz, amelyet a Szent Antonio csodája cimü darabban alakított. Ezt az alakot már rég ismertük, ezért Scsukin egy csepp sikert sem aratott. Vahtangov is hallgatott.

Scsukin állt, álldogált egy darabig a rivalda előtt, majd bánatosan hátraballagott a kulisszák mögé. Most Kudrjaveev volt soron.Féllábára sántítva kijött a rivalda széléig és igy szólt:

52 -