Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

Vahtangov meg volt elégedve Zavadszkijnak a figurák­kal végzett munkájával és azt mondotta, hogy abból, amit az imént látott, valószínűleg sok minden bekerül az előa­dásba, de nem látja még a figuráknak mint az olasz komédi­ák szereplőinek "magvát".- Ki is ez a Tartaglia? - tette fel a kérdést, mint rendesen önmagának és a körülötte állóknak.- Iliben különbözik Tartaglia figurája Fantalonétól? Jellemében? A figurát alakitó színésznek egyéniségében? Vagy abban, hogy az egyiket nagy kancellárrá, a másikat az őrség kapitányává, a harmadikat a császár titkárjává, a negyediket a heréitek felügyelőjévé nevezték ki? Nem tu­dom - felelte önmagának Vahtangov -, véleményem szerint azonban e rangok csak jelenlétüket Indokolják egy sor je­lenetben, de aligha vonható le belőlük jellemük lényege. Jól van, legyen Frigella, mint minden hatalmaskodó katona, ostoba ember: a lélektelen fegyelmezés szűkíti a látókört! Hadd legyen Pantalons fontoskodóbb a többieknél, Truffal­­dino pedig komolytalanabb,ha már ő a hárem felügyelője. De hogy milyen vonást keressek Tartaglia kancellárban - azt már nem tudom.Soha nem volt dolgom kancellárokkal, és sej­telmem sincs, hogy miben különböznek a többi embertől. Ezen kívül azt hiszem, mind a négyükben fellelhető valamilyen közös, emberi vonás. Milyen képességű embereket vesznek fel a színtársula­tokban a figurák szerepkörére? Könnyed, közlékeny termé— szetüeket. Első feladatuk az, hogy kapcsolatot tartsanak a nézővel, ők alkotják a hidat a "komoly" szerepeket ala­kitó színészek és a nézők között. Szívből jövő, természetes humoruk van. De ez a humor sokrétű; skálája az akasztófahumortól, a bölcs humoron át az eleven, sziporkázó és jólelküen nyugodt humorig terjed. Megtalálhatjuk itt minden árnyalatát annak a viselkedés­nek, amit az életben komikusnak nevezünk. Hiszen a figurák komédiás, kis figurák. — 4A —

Next

/
Oldalképek
Tartalom