Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

másodpercek alatt, vagy fokozatosan zajlik-e le) előadársunk "magjává", amint K. Sz. mondja.

Jura0, tehát fogadja vendégeinket, a nézőket, s mint a darab főszereplője, beszélget velük, beinvitálja a nézőtérre őket, útközben felel minden kérdésre. Leülteti a vendégeket helyükre, utánanéz, hogy végezték el ugyanezt Buben, Scsukin, 2ahava, Manszurova, Aszja^*, ’ Tolcsanov, a Bölcsek, a zannik,* 10* bűbájos rabnőink - szóval figyel mindenkire, aki a már szinte teljesen megtelt nézőtéren ül...

Azután Jura felmegy a színpadra - folytatta Vahtangov -, nyomában pedig társai, az előadás szereplői. Néhány puha mozdulat és máris köpenyben, turbánban áll, kezében kard. Könnyedén beugrik a játéktérre - és Kalaf herceggé vált! Szemében bánat, de tekintete férfias és merész. Meg kell mentenie szüleit, vissza kell adni királyságukat...

Akkor hát, próbára fel! Jura, vegyen kezébe egy vivótőrt, kerítsen egy köpenyt, még pedig minél gyorsabban, hogy ne késleltesse a cselekményt. - Lányok készítsenek neki valamiből egy turbánt, és kezdjük meg az első jelenetet, Kalaf és Barah találkozását !- Jevgenyij Bogratyionovics, ön látta ma ezt a jelenetet, még nagyon a kezdetén tartunk - próbált tiltakozni Zavadszklj, aki természetesen, mint minden színész arra törekedett, hogy huzza-halassza azt a pillanatot, amikor közvetlen cselekvésbe kell fognia.

— Soha nem is lesz készen, ha nem mutatom meg szemléletesen, hogy mit kell keresni - hangzott fel Vahtangov kategorikus válasza. - Jura, most fel-alá járkálhat a szobában és beszédbe elegyedhet bárkivel és bármiről. Tolcsanov szintén. De ahogy tapsolok, Kalaffá változik; elrejtő-----a

•Jurij Alekszandrovics Zavadszklj.

^'Anna Alekszejevna Orocsko.

10*Az élőszinpad szolgái.- 28 -