Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
a nőt, most meg csókolódznak, mintha mi sem történt volna! Ilyenek a színészek!" "Igen, kitűnő színészek - sóhajtott fel a szomszéd. - Ha én összeveszem a feleségemmel, egy hétig nem beszélek hozzá, ők meg rögtön csókolódznak”.- Egy pillanat alatt szétnyílott a nagy mágus varázspálcájának intésére a virágosváza és tündéri, meztelen pöttöm etlak jelent meg.A kezében tartott ij és nyílvessző, a hóna alá erősített aprócska, naiv kis szárnyak nyomán felismerték a nézők: Cupido áll előttünk. "Peppino!" - kiáltoztak elragadottan, mert szempillantás alatt felismerték Arlequin és Pierette kisfiát, aki "szabadidejében" homokvárat építgetett a családi sátor előtt. A néző örömmel fedezte fel ismerőseit a színpadi deszkákra lépő,határtalanul idealizált vagy dramatizált művészeti hősökben. Nem véletlen, hogy Leoncavallo Bajazzókja mindenütt nagy sikert arat! Ebben az alkotásban nagy művészettel, nagy kifejező erővel fonódik össze a mindennapi élet és a színpad. Szeretném, ha a Turandot hercegnőben a mi uj nézőnk felismerné önöket, felismerné az ő uj társulatát, uj fiatal színészeit, akiket a forradalom vihara szült. Maguk kijönnek a néző elé: egyszerű emberek, izig-vérig olyanok, mint ők, ugyanaz érdekli őket, mint magukat, ugyanazt szeretik és ugyanazt gyűlölik. Maguk is a nézők közé tartoznak. Ma fellépnek előttük a színpadon, holnap viszont maguk ülnek a nézőtéren, és azok, akik ma a játékban gyönyörködtek (ami nem egyéb, mint szakmai művészet), holnap bemutatják a saját művészetüket a műhelyekben és a szövődékben, bemutatják a nagy gyárak munkásainak művészetét... vagy talán egy népbiztosság irodalmi munkájának művészetét. Ma maguk a saját szakmájuk művészei, holnap ők a saját hivatásukéi! És semmiféle "művészi rang", a hires színészeket színházba szállító kocsi, sokszobás lakosztály ne távolit- 26 -
