Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

Befejezés

zmi: eredménye. Ez kétségkívül igy is van. Íz alkotó fantázia Vahtangov művészetének »ináig egyik kulcsa volt. De ha csak erről beszélünk, akkor sem szólunk e nagy tehetségű rendező legfontosabb vonásáról.

Vahtangov kimerithetetlen ötletessége, meglepd formaérzéke, a szerepformális szoborszerben plasztikus, találó, éles rajzára való képessége mindig csak az alapgondolat eszköze volt,a tartalom sajátosan emlékezetbe vésődő kifejezésének elősegítésére szolgált.

A Stúdióban végzett munkája során Vahtangov sokat kísérletezett; tanította növendékeit, s nemritkán maga is tanulta annak módjait, hogyan lehet a legkülönbözőbb, bonyolult módszerek segítségével szines, világos előadást létrehozni.

A színházi kifejezőerő uj eszközeinek keresése jelentős részét teszi ki művészi kutatómunkájának.

Érdemes volna külön tanulmányozni azokat az érdekes színházi eszközöket, azokat a külső részleteket, amelyeket Vahtangov adott segítségül tanítványainak, hogy pontosabban körvonalazhassák szerepüket, hogy színesebbé, plasztikusabbá, mondhatnám: valóban színházivá tegyék alakításukat. De mindez nem a külső látványos hatás kedvéért történt.

Számos példát hozhatunk fel e káprázatos rendezői fantáziára, amely a darab tartalmának, az erőteljes érzelmi hatás elérésének szolgálatában állott. Ha például Vahtangov a Turandot hercegnő próbáján azt ajánlotta Timur szerepe alakítójának, hogy vándorbot helyett színpadi támasztólécre támaszkodjék, akkor ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy a mese nem a régi, történelemelőtti Kínában történt meg, hanem a színpad deszkáin lejátszódó mesében. Amikor a szolgáknak egyszerű harisnyaszárat húzott a fejére az olasz komédiák szolgáinak stilizált sapkája helyett, vagy amikor azt javasolta,hogy a figurák jelmeze alól villanjon elő a frakk, akkor ezzel azt mondotta a nézőnek,- 129 -