Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)
Áttérünk a rendezésre
Még félóráig ültünk együtt Vahtangowal /„a rendezői csoport mindig körülöttem ül”/ - szinte egyedül ez különböztetett meg a többi növendéktől, de ezt rendkívül sckra is becsültük. Utána beültünk a nézőtérre /amelyben nagy nehezen fért csak el ötven ember!/ és szindarabrészleteket néztünk. A Tolvajokat játszották — Csehov elbeszélésének színpadi változatát. Ljubkát Buszinova játszotta, Kalasnyikovot Tolcsanov, Meriket Scsukin, Jerundov felcsert Balihin. A darabrészlet bemutatása előtt Vahtangov azt javasolta nekünk, „rendezőknek", hogy a próba folyamán Írjuk fel kifogásainkat és javaslatainkat arról, amit a színpadon láttunk. Tiszta papírlapokat helyeztünk füzetünkbe és felfegyverkeztünk ceruzákkal; a kapott feladat rendkívül büszkévé tett bennünket. De bármilyen árgus szemekkel figyeltem is az előttünk kibontakozó cselekményt, semmilyen megjegyzés nem jutott az eszembe. ügy láttam, hogy mindenki kitünően játszik; félszemmel óvatosan társaim füzetére pillantottam, s láttam, hogy Szimonov és Janovszkij papírlapja éppoly üres, mint az enyém. összecsapódott a függöny. A színpadon változott a díszlet: Csehov Jubileumát mutatták be Jevgenyij Bogratyionovicsnak. Mindenki várta, mit mond Vahtangov a látottakról.- Nos - fordult hozzám -, milyen kívánságai vannak a Tolva.1 okkal kapcsolatban?- Semmit nem Írtam fel - vallottam be becsületesen.Minden nagyon tetszett.- Például mi tetszett?- Valahogyan olyan furcsa érzés telepszik az emberre attól, ami a színpadon történik... Úgy tűnik, hogy rögtön megölnek valakit... Pa Buszinova jól érezteti azt a szerelmet vagy azt az ehhez hasonló érzést, amely Ljubka és Merik között kialakul.- 95 -