Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

mennyezet kezdeténél a faltól. A léc fényezett dióból készülne és igen gondos beillesztést kívánna... De ezek csak álmok, álmok... egy rendező álmai - fejezte be váratlanul éles hangon és hátrafordulva szemrehányóan nézett ránk, mintegy kérdve, értjük-e mit jelent e különleges hangsúly.

Be kell vallanom, hogy abban a pillanatban nem értettük. Még hogy „a rendező" vászon falboritásról, meg futószőnyegről álmodozik!

Vahtangov szemmel láthatólag hallgatásunk ellenére is megértette ezt, mélyet felsóhajtott és elindult felfelé.

Következő állomásunk az előszoba volt. A lépcsőről kis szobába léptünk, amelynek falán szerény fafogasokon függtek a növendékek ruhái. Vahtangov helytelenítő tekintettel tartott szemlét e kabátok, zakók, kalocsnik és csizmák felett. Valami már bennünk is kezdett derengeni: a szinház légköréhez ez a rosszul megvilágított szoba sehogysem illett.- Igen... húzta a szót kedvetlenül Vahtangov. - E díszek helyett - a ruhákra és sárcipőkre mutatott - este a közönség ugyanilyen látványos holmijai sorakoznak majd itt. Hát még ősszel és télen... Nem, ezt igy nem lehet! Mi van e mögött az ajtó mögött? - kérdezte egy eléggé széles ajtóra mutatva, amely a szoba jobb oldalán nyilt. /A baloldali ajtó az „előcsarnokba" vezetett./- Ott vannak a műhelyek - felelte Janovszkij, aki abban az időben a szcenikai részleg vezetője volt -, bár az elnevezés egy kissé hangzatos ahhoz képest, hogy a szobában egyetlen fogas állt jelmezekkel, két nagy asztal kellékekkel és néhány diszletállvány ablakokkal és ajtókkal !

A „műhelyt" - mondta irónikus hangon Vahtangov - átköltöztetjük egy másik helyiségbe. Az ajtót kiemeljük a sarkából... Nem, jobb lesz, ha kivágjuk a felső részét, az- 86 -