Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

valamennyit : férfi- és női szerepeket, vígjátékiakat és tragikusakat, sőt még gyermekszerepeket is! Ilyen széles körű az igazi rendezővel szemben támasztott követelmények köre.

Most pedig néhány szó a rendező számára szükséges ismeretekről. Hem szándékozom elmagyarázni, hogy a rendezőnek mindent tudnia kell, ami a rendezendő darabra vonatkozik. Hogy honnét, hogyan gyűjti össze az anyagokat - ez is egyik része a rendezés munkájának. Meg kell tehát szervezniük tudásanyaguk összegyűjtését. Erre vonatkozólag azonban semmiféle utbaigazitaät nem kapnak tőlem. A következőket követelem meg maguktól; szélesítsék szüntelenül az orosz és külföldi irodaiómra, a klasszikus és modem festészetre, a színháztörténetre vonatkozó ismereteiket.

Minden héten vezessék be naplójukba, mit olvastak, milyen festményeket néztek meg, mi újat tudtak meg a régi és a mai színházról. Ezenkívül egyszer egy héten hallgassanak jó zenét. Mehetnek ismerőseikhez, hangversenyekre, ahová csak akarnak. De aki nem áldoz egy héten két-három órát a muzsikára, abból soha nem lesz jó rendező. Nem kell, hogy kiismerjék magukat a zenemű finom árnyalataiban, nem fontos, hogy pontosan felismerjék szerkezetét, alapmotívumát és fő témáit, ritmusát és egyéb specifikumait. Magukba kall szívniuk a zenét, be kell lélegezniük, mint egy gyógyirt, amely megtisztítja gondolataikat a hétköznapi semmiségektől. Zenehallgatás közben megtanulnak álmodozni, gondolataik felrepülnek az emberi tevékenység, érzelemvilág és az emberi kapcsolatok ismeretlen szféráiba... Mármint az, akinek megadatott, hogy megértse, amit mondani akartam.

és végül : mi teszi a színházi dolgozót rendezővé, éppen rendezővé? Én azt gondolom, hogy a színház iránt érzett mély szeretető.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a színészek nem szeretik a színházat. Természetesen szeretik és meg is- 81 -