Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

Az asztal megteritése pedig hasznos gyakorlat azok számára, akik nálunk a rendezői szakmát tanulják.A rendezés, ahogy már nem egyszer mondottam, azzal az adottsággal kezdődik, hogy a rendező több irányban fejti ki képességeit: dolgozik a színdarabon, a színészekkel, a díszletekkel, a kellékekkel. A fiatal rendezők helyében ma is sok rendezői módszert tanultam volna.

Egyébként, magukat, színészeket, valószínűleg az érdekli legjobban, hogyan „játszottak"? - hangsúlyozta az utolsó szót Vahtangov. - Nos, jól játszottak, mert jó alkotói ugródeszkát teremtettek önmaguknak az előzetes gyakorlatokkal. Az előadást azonban nem kezdhetjük meg gyakorlatokkal. Bögtön a szarvánál kell megragadni a bikát: helyesen, jól kell játszani. Nem kell megmutatni a nézőnek művészetünk konyháját, bár meggyőződésem, hogy sok esetben a nézőt jobban érdekelné, ha végignézhetné az előadás megszületésének folyamatát a próbákon és gyakorlatokon át, mint ha egy átlagos, szürke előadást lát... De ez mellébeszélés. Tehát: jól játszottak, mert képzelőerejük és kölcsönös kapcsolataik alkotói folyamat során kapott tápot. Jó hatást tett magukra a „generális" váratlan viselkedése is. Feltétlenül őrizzék meg azt a friss benyomást, amelyet ez a váratlan epizód magukban keltett és fontos, hogy Revunov-Karaulov cselekvései az előadáson ás minden próbán a váratlanság erejével hassanak magukra. Függetlenül attól, hogy megindul-e az asztal előre vagy sem, hasonlit-e egy hajó orrához vagy sem. Srről még gondolkozunk!- Helyes, hogy a generális távozása után a vendégek nem igyekeznek a rendetlenséget eltüntetni, amelyet az öreg tengerész viselkedése okozott. A lakodalom folytatódik, de milyen formában!...

Vahtangov csoportot alakított azokból a növendékekből, akik stúdiójában nemcsak színészi munkát, hanem rendezést is akartak tanulni. Szék a következők voltak: R. Szimonov, Rappoport, Gorcsakov, Margolin, Janovszkij.-