Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

- El nézeget a nézőtérre? Kérem, jöjjön Ide, az én helyemre, én pedig felmegyek és végigjátszom a szerepét. Foglaljon helyet, rendezösködjön! /És Így is történt: Vahtangov felment a színpadra és átvette a szerepet, a nézőtéren pedig a föld alá süllyedni készülő „rendező" foglalta el helyét./

így hát ügyesen a terem felé pislogva láttam, hogy Jevgenyij Bogratyionovics a szokott helyén ül. Megkezdődött az előadás következő epizódja - a botrány. Ravunov- Karaulov tengerészeti parancsokat harsogott Mozgovoj matróz felé, aki ferdén szemben, az asztal másik oldalán ült. Bászov, az öreg tengerész szerepének alakitója, a rátörő érzések igézetében felemelkedett s keményen megmarkolta az asztal szélét. És az asztal, amely eddig egyenes vonalban állt, Revunov kapitány ránehezedő súlyától hirtelen megindult és középütt kiszögellé8t alkotott.

Újabb vezényszavak hangzottak el Csehov szövege szerint. Bászov még két-három erőteljes mozdulatot tett, az asztal pedig engedett a kapitány erejének a középütt éles szögben megtörve előre indult, ügy tűnt, hogy egy emberekkel tömött fehér motorosnaszád úszik előre, engedelmesen követve az őszhaju kapitány vezényszavait, aki hajójának orrában állva osztogatja parancsait.

A hatás oly váratlan, a kép oly kifejező volt, hogy a nézőtéren a próbát figyelő növendékek felkiáltottak elragadtatásukban, sőt ketten-hárman félénken összeütötték tenyereiket is - félénken azért, mert Vahtangov nem szerette, ha a nézők a próbákon ilyen nyíltan kifejezést adtak érzelmeiknek.

Mi pedig úsztunk tovább hajónkon - akaratlanul is követtük a mozgó esküvői asztalt? mert meg kellett tartani rajta az üvegeket, poharakat, tálakat. Valami már csörömpölt, leesett, elszakadt vitorlánk - az abrosz.

Nasztaszja Tyimofejevna háziasszonyi szemszögéből nézve képtelen helyzet adódott, s ugyanakkor Bászov sza- 71 -