Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Az első órák

AZ ELSŐ ÓRÁK

A színházzal való találkozásom Vahtangov nevéhez fűződik - ő ismertetett meg azzal a színházzal, amelyet a színdarabok megtekintése vagy a színészek életéről szóló elbeszélések alapján soha el nem képzeltem volna.

A színház Vahtangov értelmezésében nem csupán a nagy kezdőbetűvel Írott Színház - amint Vahtangov és Sztanyiszlavszklj szívesen emlegették -, hanem egységes kollektíva is, amelyet a nép szolgálatának célja és feladata egyesit; kollektíva, amelynek életünket, minden gondolatunkat áldozzuk; kollektíva, amely feszült figyelemmel kíséri színpadi munkánkat.

Vahtangov a színházat a kollektíva elve alapján építette fel, s e fogalmon olyan nagy családot értett, amelyben a tagok alkotómunkája elválaszthatatlanul összefügg a színház falain kívül zajló életükkel. Állandóan arra nevelt minket, hogy magánéletünk elszakíthatatlan a színházi kollektíva életétói. A színház magasrendü vahtangovi értelmezéséről azért kell beszélnünk, mert különben rendezői óráinak e könyvben ismertetett sok elve egyoldalúnak tűnhet fel.

Vahtangovhoz nemcsak azért jártunk, hogy szakmai tudásra oktasson - élni Is tanított bennünket.

Mindig arról álmodoztam, hogy a gyermekkorom óta hőn szeretett színháznak szenteljem életem, de világosan tudtam, hogy jó színész soha nem lesz belőlem. Tudtam, hogy vannak bizonyos szervezői adottságaim /ez a gyakorlatban is bebizonyosodott a szovjet hatalom első éveiben és a polgárháború során/, s elhatároztam, hogy erőmet a rendezés terü- ? -