Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

Bászovot/. A Saljapin-studióból la sok hallgató jött át Vahtangovhoz /köztük Rüben Szimonov éa Janovszkij/. A nyár irégére elintéződött a felvétele azoknak az uj hallgatóknak, akik Vahtangov vezetése alatt akartak színészi mesterséget tanulni. Nyoma sem maradt annak a pesszimista hangulatnak, amelyben Vahtangov tavasszal értékelte a Stúdió munkáját.

Jevgenyij Bogratyionovics hallatlanul vidám és energikus volt ezen a nyáron. A Manszurov-studióban pezsgett a munka. Csehov-estre készültünk, felújítottuk Maeterlinck Szent Antal csodája cimü darabját, részleteket dolgoztunk ki az Elektrából, a Holló a hollónak... cimü darabból, különböző egyfelvonásos vaudevllle-ket próbáltunk. A Csehovest műsorába belevettük a Lakodalmat is.

A darab első próbáin nem voltam jelen, de mindenki azt mesélte, hogy nagyon érdekesek voltak. A szerepeket már kiosztották, csupán két szerep nem talált még gazdára: Mozgovoj matróz és a vőfély. E szerepeket a próbákon mindig egyik vagy másik lakodalmi „vendég" alakította.

Ha Vahtangov nem volt jelen, a próbákat Zavadszklj és Kotlubaj vezette. A Stúdióban uralkodó légkör mély benyomást tett rám. A hallgatók között keresve sem akadhattam azokba a bohémekbe, akik azokban az években a moszkvai drámai stúdiókat elözönlötték. Ez teljesen érthető is volt: az ifjúság rendkívül vonzódott a művészethez, s a lehető legkülönbözőbb irányzatú stúdiók úgy szaporodtak, mint a gomba a langyos eső után. A művészet szétfeszítette a forradalom előtti kasztrendszer burkait és az ifjúságnak mind szélesebb körét vonzotta magához. Nem volt elég képzett vezető a stúdiók irányítására. Sok esetben a magára hagyott fiatalok nagyon elvont képet alkottak maguknak a színészi szakma problémáiról. Ezek az ifjú emberek nem dolgoztak, nem tanulmányozták a színházművészet törvényeit, de a stúdióban való nap-nap utáni összejöveteleik során végeláthatatlan vitákat folytattak az „uj" müvészet- 37 -