Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)
A rendezői órák folytatódnak
színházi nyárspolgáriság, nem korlátoltság és nem szélhámoskodás ! Ej, ha kaphatnék egy szép helyiséget - még az sem haj, ha nem színház - s olyan színházat teremthetnék belőle, amilyent szeretnékI Be erre előbb jogot kell szerezni1 Dolgozni kell, nevelni kell a színészeket, elő kell készíteni őket. Szégyen, ha az ember a nép nyakán élősködik! íTudtam, hogy Jevgenyij Bogratylonovlcsnak nagy, érdekes elgondolásai voltak, olyan darabokban szerette volna kipróbálni rendezői tehetségét, mint Goethe Faustja. Byron tragédiái, Szuhovo-Kobilin trilógiája... De ehhez a színházat áldozatosan szerető emberekre, tehetséges színészekre, színházi helyiségre, anyagi eszközökre volt szüksége. Mennyire szerettem volna azon az estén, hogy Vahtangov mindezt elérje, de azonnal, már holnap! Izzó, lelkes szavaiból egy ragyogó, rendkívüli színházba vetett csodálatos hit áradt és az a meggyőződés, hogy nagyszerű elképzeléseit minden áron és feltétlenül meg kell valósítani. Igen, Vahtangov ilyen utánozhatatlan egyéniség volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy nem lehet saját színháza, de nincs is szüksége sem színházra, sem tanítványokra, hogy rendezői tervei megvalósíthatatlanok, majd magával ragadta képzelőereje és végül forró lelkesedéssel beszélt a jövő szovjet színházművészetéről, s arról a hő vágyáról, hogy uj, a kornak megfelelő színházat teremtsen. Erősen emlékezetembe vésődött ez az este. Két hónap telt el. Jevgenyij Bogratyionovics nem hagyta félbe foglalkozásait saját stúdiójában, a Manszurov utcában s ismét hü tanítványok serege gyülekezett körülötte. Visszatért a Stúdióba Zavadszkij, Vahtangov rábízta a munka irányítását. A hallgatók létszáma gyarapodott,mert 1920 nyarán meghalt Gunszt és stúdiójának növendékei átléptek a Vahtangov-studióba. Zahava elhozta tanítványait a Mamonovszki-studióból /köztük Tolcsanovot, Ljaudanszkáját,- 56 -
