Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

lettem úrrá! Nem vált magukból egységes, összetartó rendezői kollektíva! Individualisták maradtak. A színházban, nem vitatom, összetartottak, együtt dolgoztak. De a rendezésben továbbra is önzők, individualisták. Mondják csak meg, hányszor gyűlt össze nélkülem e két év alatt a rendezői csoport?

Hallgattunk. Különböző, s nekünk úgy tűnt, fontos okok miatt e két esztendőben egyetlen egyszer sem ültünk össze JevgenyiJ Bogratyionovics nélkül. Valljuk be őszintén, hogy bár kitűnő baráti kapcsolatban álltunk, egymás rendezői munkája iránt nem igen érdeklődtünk.- Hallgatnak? - értett meg bennünket szavak nélkül Vahtangov. - Tehát egyetlen egyszer sem! Mit tegyünk? Nem tudom. Különben - fűzte hozzá - talán a rendezői szakma sajátossága az individualizmus? Mi a véleményük? Másrészt viszont a művész /rendezőre gondolok/ csak akkor érzi az alkotás örömét, ha környezetének minden tagja, kollégái, s nézői osztoznak érzésében. Gondolkodjanak el ezen egy kicsit!

Vége az I. kötetnek- 123 -