Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

Hiszek benne, hogy ezen a színpadon Gorkijt és Cse­­hovot, Osztrovszkijt és Shakespearet fogunk játszani, s maguk, az én tanítványaim és örököseim olyan előadásokat rendeznek majd itt, amelyekben feltárul a színház igazi lelke, minden „varázslatossága", amint K. Sz. mondja. Szeressék a színpadot! Jobban, mint otthoni meghitt sarkaikat, szobáikat, lakásukat! Ügyeljenek tisztaságára. Fogadjanak fel valakit, aki háromszor naponta felmossa. Háromszor: reggel, a próba után, az előadás előtt és éj­jel, az előadás után. Ügyeljenek a díszletek rendjére a színpadon, és a függönyökre. És arra, hogy ne essenek le a festett hátterek. Valamikor vetített háttér váltja majd fel őket és akkor a tisztaság párosul a technikával. Vala­mikor egyetlen fúró sem rejtőzhet évekre a színpad padló­jában. A díszleteket különleges gumi-tapadóanyagokkal rög­zítik majd a padlóhoz. A fényforrások elhelyezése olyan lesz, hogy nem fogja zavarni a díszleteket, az utóbbiak pedig nem zavarják a fényt és a változások olyan szinházi varázslatossággal mennek majd végbei-, amilyenről Sztanyisz­­lavszkij álmodozik. Tisztaság, zajtalanság, pontosság és fegyelem - ezek azok az elemek, amelyek a színpadi munkát művészetté emelik. És ezt a művészetet a rendezőnek kell megszerveznie. A rendező nem csupán a darab rendezője, ha­nem nevelője mindazoknak, akik a színpadi technika terüle­tén dolgoznak - a takarítónőtől a gépészig. Ezt a munkát senkinek se engedjék át. Akkor tisztelik majd magukat a színházban, ha ismernek minden munkást, diszletezőt, öl— töztetőt. És nem csupán kezet ráznak velük - ez az álszent demokratizmus legrosszabb fajtája, hanem ismerik munka- és lakáskörülményeiket, otthoni és a kollektívában elfoglalt helyüket és életüket. Akkor nem csupán követel­nek tőle, hanem át is adják neki tudásukat, alkotói gondolataikat, rábízzák elképzeléseiket. Az a ren­dező, aki kiabál a színpadi dolgozókkal, idősebb, komoly emberekkel, csupán azon az alapon, hogy azok színpadi mun-120 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom