Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)
Áttérünk a rendezésre
ayagati klasszikus drámairodalomnak szinte valamennyi alkotása érdekelt bennünket.- lav pedig a Faustot szeretném rendezni - szólalt sag váratlanul Vahtangov. - Képzeljék el, a polgári, csöndes, «szép" Hémetország - és Faust! Távolba törekvése annak az embernek örök nyugtalansága, aki mindent meg akar todnv, mindent el akar érni, a maga módjára akarja formálni a világot. Minden összeomlik körülötte] a szépség, a hagyományok, a dogmák. Minden repül... Hová? A magasba vagy a mélybe? Ez a kérdés lényege. Valamennyiünkben van egy szikrányi Faustból és valamennyien elfogadnánk akár as ördög szolgálatait is, hogy álmainkat valóra válthassuk! Faust számára kevés egyetlen élet. A színház számára kevés lesz egyetlen este. Mi ötször adjuk majd elő a Fáustot. hetente egy előadásban. 6 az, aki az első előadásra jött el, nem tud távolmaradni a másodiktól, a harmadiktól, az ötödiktől, bármilyen dolga van is ezeken a napokon... így kell a Faustot rendezni! Goethe tizenhat évig irta. Ha ml hat estét szánunk rá, az egyáltalán nem sok! így tehát, viszontlátásra a következő óráig. Addig pádig gondoljanak ki képeket és felvonásokat különböső színdarabokból. De ne azokból a darabokból, amelyeket rendezni szeretnének. Valószínűleg idővel lesz valami magukbAl. De hogy rendező-e? Azt nem tudom. Bonyolult és hálátlan szakma ez! Hagyjanak fel vele, amíg nem késő! Amíg nem merülnek nyakig bele! Szép, nyugodt, kellemes életük lesz! D« senkit sem vonzott a kellemes, vesződség nélküli élet. Még nagyobb lendülettel kapcsolódtunk be a színház pezsgő életébe és a Stúdió régebbi növendékeivel együtt igyekeztünk segíteni Vahtangovnak, hogy megteremthesse igazi, nagy, saját színházát. Janovszkijt jobban vonzotta a színészi munka és felhagyott a rendezői tanulmányokkal. Szimonov sokat segített- 118 -
