Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Bevezetés

általán lehetséges - "lejátszani". 5. Az emberi fantázia elszegényedése. A tényt ismerjük; a film- most már a televízió is - kész képekkel lép a néző elé, nem kényszeriti arra, hogy maga reprodukálja a látott helyzetek kiegészítő részeit, a hallott költeményelbeszélés szereplőit, hátterét. Nem kényszeríti az embert önálló képalkotásra, a fantázia élvezetére és használatára. Sokan panaszkodtak már a fantázia kihalására. S ha ez ebben a végletes formában nem is igaz - mert hiszen a film a másik oldalon igenis felfokozza a képzelőerő alapanyagát, élvezete révén sok képi kapcsolat, a világnak számtalan arca lesz a fantázia használható dominó lapocskája - mégis van ebben a félelemben valami igazság. A színháznak tehát valahogy ebben is segítenie kellene; az embert az alkotó fantázia útjára kellene terelni, hogy a modem képközvetitő eszközök révén adott dominó lapocskákkal játszani is tudjon, hogy használni is tudja passzív "fantázia-kincsét". Mégpedig mind a két oldalon; a színész és néző oldalán egyaránt. Mert nemcsak a néző szenved a fantázia szegénységében...

Barba és Grotowsky, ezekre a kérdésekre - melyeket nem ők találtak ki, hanem melyeket az élet tett fel - keresnek válaszokat.

Színházi kísérletük ugyanis- gyakorlatilag - arra épül, hogy megszüntessék a néző és színész, a szinpad és nézőtér végletes elkülönülését, és a nézőt formailag is bevonják az előadásba. Személyes beszélgetések során megtudtuk pl., hogy az opolei színházban a néző eleve mint szereplő vehet jegyet. A pénztárnál - mondjuk a Hamlet előadása esetén - megkérdezik tőle, hogy milyen funkcióban kiván résztvenni az előadásban; mint nemes, mint pór, mint udvaronc, mint- 6 -