Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
Rendezés
vező architektúrája létezik, különböző magasságú emelvények, „mansion"-ok és különféle nézőhely konstrukciók segítségével. À színészek elkeverednek a nézők között, akik szemlélik őket, de akik kölcsönösen egymást is figyelik. A színészek a közönség között mozognak, megszólítják a nézőket, leülnek közéjük, minden oldalról körülveszik őket, és emlékeztetik rá, hogy nem passzív tanuk, hanem közösen megünnepelt szertartás résztvevői. Ily módon, a Kordlánban a nézők a betegek, az őrültek, akiket konkrétan megvizsgál egy orvos és akiknek a törekvéseit, még ha olyan nemesek is, mint a főszereplőé, a téboly szemszögéből kezelik. Az Akropollszban ők az élők, szemben a halottakkal, a színészekkel. Minden kapcsolat lehetetlen közöttük: a színészek számára semmi sem létezik, megsemmisültek, és nincs kínosabb, mint a színész, aki úgy beszél a másik színészhez, hogy keresztülnéz a nézőn. A Hamletben a nézők az udvaroncok, közöttük intrikálnak és szövik a herceg elleni összeesküvést, ők a tömeg, amely bezárja, elnyomja, meggyilkolja Hamletet. Marlowe Faustjában a Faust Úrvacsoráján résztvevő vendégek,ők képviselik az emberi banalitást és a sekélyességet, amelyet leleplez a közéjük vegyült két színész. A rendezőnek tehát „két együttessel" kell dől»«»«i«A nézők konkrét szerepétől függ az előadás homogenitása és egysége. A színész értse meg, hogy létezik még egy közreműködő együttes és ezzel együtt kell felépítenie az előadást. A néző pedig legyen tudatában,hogy közreműködő színész, hogy - legalább is mint statiszta - résztvesz az előadásban, hogy szemlél, de őt is figyelik, hogy valóságos kalandba sodródott. Az effajta színház nem annyira látványosság, ahol szemlélnek, hanem inkább ritus, amelyben résztvesznek. A színész a nézők együttesének cselekvő képviselőjévé válik,- 56 -
