Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

építenek a nézők között: az egész termet fémcsövekkel szövik be. A különböző - foglyok életrekeltette - epizódok az archetipális helyzetek egész sorát adják /vita Jákob és Ézsau között az elsőszülöttségért, harc Jákob és az Angyal között, Heléna és Pária, a Megváltó feltámadása/. Páris és Heléna két kiszáradt homoszekszuális fogoly, „muzulmánok", haldokolva, szerelmes mondatokat váltanak egymással, a többi fogoly gúnyos nevetéssel kisóri a párbeszédet. Az utolsó jelenet, a Megváltó feltámadása hisztérikus és groteszk menetté válik: a foglyok diadalmenetben visznek egy hullát, a feltámadt Megváltónak vélik azt /utolsó „élethazugságuk"/, és egy karácsonyi korái éneklése közben eltűnnek a krematóriumi kemencében. Jóllehet a „krematórium! kemencék" korszakának Akropolisza egy kivégzőtábor, a hagyomány és a kulturális örökség mégis megőrzik nagyságukat és teljes értéküket /kigúnyolás és apoteózis dialektikája/.

Shakespeare: Hamlet

Archetípus: Hamlet, az „egg-head", az intellektuális outsider - egy könyvtárral élve szimbiózisban -, a tudós, a gondolkodó ember a cselekvő-pragmatikus emberek között.

Az udvar az egész terem és a nézők az udvaroncok, közöttük intrikálnak és konspirálnak a dráma fő alakjai. Hamletnak, az „egg-head"-nek egy sor csapdát állítanak, hogy nevetségessé tegyék és megsemmisítsék. Nagybátyja, a tűz szellemébe rejtve Dánia királyát, elhiteti vele, hogy ő volt apja gyilkosa. Hamlet azt hiszi, hogy megölte Poloniust, a valóságban újra csúffá tették és Polonius, az udvaroncok derültsége és a fiatal herceg megdöbbenése közepette - „feltámad". Ofélia színleli az őrültséget. A mind hajszoltabb Hamlet-„egg-head"-et az őrület felé kergetik.- 43 -