Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

magunkévá, az előadás egyoldalúvá válnék, nem lenne összeütközés és a néző visszautasítaná vagy elfogadná az archetípust, anélkül azonban, hogy meglátná a maga önarcképét. IGEN-BEM feszültséget kell teremteni, egyszerre kell alkalmaznunk a visszautasítás és az elfogadás folyamatát,

o

pontosabban, a kigúnyolás és apoteózls dialektikáját.

Ha ezeket az archetípusokat ember-kikristályositotta metaforikus „igazságoknak" tekintjük, leleplezésük vagy profanizálásuk nem más, mint kényszer, hogy alaposan szembenézzünk ezekkel az „igazságokkal", hogy megkíséreljük ésszerűen megítélni a szerkezetüket, ami nem jelent egyben elitélést is. Egyrészről, áthatolunk ezeknek az „igazságoknak" a felszínén, tisztán emocionális anyagukon vagy bizonyos emberi gondolatokból fakadó ésszerűségükön, és brutális elemzésben ragadjuk meg az archetípus mitológia jelentését; másrészről, kihangsúlyozzuk és aláhúzzuk azt a jellegét, amely segíti a megismerést és ugyanakkor rendkívül emberi.

A kigúnyolás és apoteózls dialektikája katalizátora az archetípus profanizálásának, tehát a hagyományos jelentések profanizálásának, és ily módon reakciót kelt a nézőben. Felbonthatatlan eszköz, a két eleme szétválaszthatatlan, ahol jelen van a kigúnyolás, ugyanakkor ott van az apoteózis is. Négy röviden tárgyalt és egy részletesen elemzett ötödik példa világítja majd meg az alkalmazás módszerét.

3-----------■”A svájci drámaíró, Walter Weideli, miután megtekintette a "13 soros Laboratórium Színház" egyik előadását, ezt a dialektikát a következőképpen határozta meg: "kipróbálni a pro-t, kipróbálni a contra-t".- 39 -