Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
Elemi gyakorlatok
Ritmikus gyakorlatok a/ A koncentrálás problémája Ezek a gyakorlatok láb és kéz egymástól független, különböző zenei hangértékeket követő mozgásán alapulnak: például, a láb egész hang ritmusára mozog, a kéz félhang ritmusára. Felhasználhatjuk alapul a jól ismert ritmikai tanfolyamokat, például az iskolásgyerekek ritmikáját. Ezeket a gyakorlatokat szövegmondással is összekapcsolhatjuk /sosem az eljátszandó szöveggel/. A szövegmondás és a mozgás ritmusa lehet szinkronban vagy aszinkronban: gyorsan beszélünk és nagyon lassan mozgunk, vagy megfordítva. Mindenekelőtt arra kell vigyáznunk, hogy minden mozdulatot pontosan és szabatosan végezzünk. Még ha, látszólag, ezeknek a gyakorlatoknak nincs is semmi közük a színjáték művészetéhez, pozitív hatásukat észrevehetjük. Elsősorban is, fejlesztik a színész koncentrálását. A színész alapvető képessége legyen a koncentrálásban való jártasság. Már félórával az előadás előtt legyen tökéletesen néma, hogy koncentrálhasson a rá váró közeli feladatokra. Ha valamit közölnie kell, tegye azt suttogva. De ez a mértéktartás önmagában nem elegendő. A színésznek, teljesen egyedül, koncentrálási gyakorlatokat kell végeznie. Egyes színjáték metodológusok /Sztanyiszlavszkij/ a Raja-ïoga /Pratyahara/ gyakorlataihoz hasonló koncentrálási szabályokat javasolnak. Az egyik ilyen gyakorlat abból áll, hogy szegezzük figyelmünket egy konkrét pontra és tekitsünk azt a környező tér egyetlen tárgyaként. Másik gyakorlat - Sztanyiszlavszkij alkalmazta a tanítványainál - a következő volt : leültetett néhány színészt egy asztalhoz. Az asztalon egy lámpaemyő. Más színészek az asztal körül sétáltak, de úgy kellett tekinteni őket, mint az asztal és az ülő személyek alkotta koncentrálási "körön" túl levő személyeket. Az ülőknek csak a saját "körükben" jelentkező ingerekre kellett reagálniuk, egymás kérdéseire vagy az asztalon elhelyezett tárgyak látványára. Nem engedhették megzavarni magukat a körülöttük sétáló színészektől, akik különböző fizikai cselekvéseket végezve, beszélgettek. Harmadik, ugyancsak Sztanyiszlavszkij kigondolta gyakorlat arra kényszeritette a színészt, hogy képzelete segítségével "kört" alkosson maga köré. A színész, még a magánéletében is, az utcán stb. , csak azokra az ingerekre reagálhatott, amelyek ebben a "körben" jelentkeztek. Az ilyen gyakorlatok kétségkívül pozitiv eredményeket hozhatnak, abban az esetben, ha "szoba"-játékra törekszünk, intim játékra, bizonyos lelkiállapotok részletes- 112 -
