Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Bevezetés

a színházi kultúrával foglalkozók belső vitáit inspiráljuk, vagy ha úgy tetszik provokáljuk, és ezzel előbbre vigyük színházművészetünk ideológiai és művészi tisztulását, a szocialista színházművészet kialakításának ügyét.

Avult elméletek bűvkörében...

Lássuk először Barba filozófiai-pszichológiai alapvetését, azokat az elméleti pilléreket, melyre kísérletüket építeni akarják. Barba szerint a mai színház azért topog egyhelyben, azért maradtak sikertelenek forradalmai, mert a szini-hatás pszichológiai alapjaiig, "pszichofizikai" lényegéig nem nyúltak le. Pedig minden klasszikus darabban megtalálható az a belső pszichológiai gerinc, melyet ki kell emelni, s melyre a közönség tudatalatti reakcióit és részvételét építeni lehet: ez pedig a darabokban, hősökben megjelenő "archetípus". Az archetípus - Barba szerint - olyan típus, helyzet, reláció, mely az emberiség fejlődése során az "általános emberi" részévé vált,sokféle alakban jelent meg, de mindegyikben ugyanazt az alapvető tudatalatti szerkezetet viselte. Így pl. Barba az archetípus egyik változatára az "önmagát a közösségért feláldozó hősre", több ilyen példát is hoz: egy svájci szabadsághőst, Jézust, Faustot. Ha sikerül egv-egy darabban ezt a "rezonáló" centrumot megtalálni, akkor a nézők tudatalatti válaszai és tudatos részvétele sokkal erősebb lesz, tehát résztvevőivé válnak az előadásnak.

Mármost köztudomású, hogy az archetípus, a "kollektiv tudatalatti" elmélete C. G. Jung német pszichológustól, a Freud utáni pszichoanalitikusi iskola megalapítójától azármazik. Jung hires- 9 -